1.0Tudományhttps://tudomany.cafeblog.huJangulihttps://tudomany.cafeblog.hu/author/janguli/<p>2018. augusztus 29-én az egri Bazilikában tartott tanévnyitón beszélt Dr. Freund Tamás agykutató is, Agyhullámok, tanulás, kreativitás címmel.</p> <p>Freund Tamás azzal kezdte, hogy sem évnyitón, sem bazilikában nem beszélt még életében. Majd előadásának címét ismertette: A művészetek által gazdagított belső világ és az információs robbanás hatása a kreatív gondolkodási képességre.</p> <div class="text_exposed_show"> <p>Ezután Vukán György zongoraművész gondolatát idézte: „A zene odafent van.” A művészeti alkotásokban mindig ez az „odafönti” jut szóhoz: a művészet nem létező dolgok létrehozása. Az egészen új alkotására képes agy, „az evolúció csúcstermékének” megismerésére törekedni óriási kihívás, és azt az elvi kérdést is felveti, hogy egyáltalán megismerheti-e az agy önmagát.</p> <p>Ahhoz, hogy megértsük a továbbiakat, előbb az agykéreg működésének alapfokú megismertetésére van szükség. Három-négy milliméter vastag, tekervényezett, százmilliárd idegsejtet tartalmazó agykérgünk hálózatok összessége. Egy idegsejt akár százezer másikkal is kapcsolatba tud kerülni. Ez nyúlványok révén valósul meg. A nyúlványoknak kétféle rendszere van: az információkat felvevők és az őket továbbítók. A működés kulcsa az összehangolás, a gátló idegsejtek beidegzése. Ezt egy olyan poliphoz lehet hasonlítani, amely a medencében úszkáló embereket lenyomja a víz alá, és mindegyiküket ugyanabban a pillanatban engedi a felszínre, ily módon összehangolva a lélegzetvételüket. Ám az agykéreg működését sok-sok medence és sok-sok polip, valamint egy őket összehangoló „szuperpolip” képével lehet a legjobban érzékeltetni.</p> </div> <p style="text-align: center"><iframe src="//gifs.com/embed/szuperpolip2-n579K5" frameborder="0" scrolling="no" width="360px" height="270px"></iframe></p> <p style="text-align: left">Az agykéreg tárolókapacitása végtelen. A szűk keresztmetszetet a tárolt információk előhívása jelenti. Ehhez kapaszkodókra, emlékképekre, kulcsmomentumokra és mindenekelőtt időre van szükségünk. Ám sajnos az információs robbanás korát éljük, így nem marad idő a feldolgozásra, általános szokássá vált a „szörfölés”, az elsődleges motiváció elvesztése, a felületes információszerzés. Nincs idő arra, hogy érzelemvilágunk habarcsával rögzítsük a szerzett információkat. Az agy számára lehetetlen ehhez a drámai környezetváltozáshoz ennyire gyorsan alkalmazkodni. De az, hogy képesek vagyunk a probléma felismerésére, súlyosságának belátására, jó alap. Tehetünk azért, hogy megóvjuk az agyunkat a krónikus stresszállapottól, az ebből következő szorongástól, depressziótól, a viselkedésmintázatok sérülésétől, a különböző addikcióktól. Csak az segíthet, ha elég időt hagyunk az agyunk számára, és megadjuk neki a „mindennapi katarzisát”. Ennek a törekvésnek az oktatásban is meg kellene jelennie, például a művészeti oktatás-nevelés nagyobb hangsúlya révén, közösségépítéssel, az egyéni aktivitás, a másokkal való együttműködés, a közös alkotás motiválásával</p> <p><img src="https://tudomany.blog.hu/admin/post/edit/<iframe src='/gifs.com/embed/szuperpolip2-n579K5' frameborder='0' scrolling='no' width='360px' height='270px' style='-webkit-backface-visibility: hidden;-webkit-transform: scale(1);' ></iframe>" alt="" class="imgnotext" /></p>rich