<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tudomány</provider_name><provider_url>https://tudomany.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Janguli</author_name><author_url>https://tudomany.cafeblog.hu/author/janguli/</author_url><title>Dr. Freund Tamás tanévnyitó beszédének összefoglalója</title><html>&lt;p&gt;2018. augusztus 29-én az egri Bazilikában tartott tanévnyitón beszélt Dr. Freund Tamás agykutató is, Agyhullámok, tanulás, kreativitás címmel.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Freund Tamás azzal kezdte, hogy sem évnyitón, sem bazilikában nem beszélt még életében. Majd előadásának címét ismertette: A művészetek által gazdagított belső világ és az információs robbanás hatása a kreatív gondolkodási képességre.&lt;/p&gt;
&lt;div class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;
&lt;p&gt;Ezután Vukán György zongoraművész gondolatát idézte: „A zene odafent van.” A művészeti alkotásokban mindig ez az „odafönti” jut szóhoz: a művészet nem létező dolgok létrehozása. Az egészen új alkotására képes agy, „az evolúció csúcstermékének” megismerésére törekedni óriási kihívás, és azt az elvi kérdést is felveti, hogy egyáltalán megismerheti-e az agy önmagát.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ahhoz, hogy megértsük a továbbiakat, előbb az agykéreg működésének alapfokú megismertetésére van szükség. Három-négy milliméter vastag, tekervényezett, százmilliárd idegsejtet tartalmazó agykérgünk hálózatok összessége. Egy idegsejt akár százezer másikkal is kapcsolatba tud kerülni. Ez nyúlványok révén valósul meg. A nyúlványoknak kétféle rendszere van: az információkat felvevők és az őket továbbítók. A működés kulcsa az összehangolás, a gátló idegsejtek beidegzése. Ezt egy olyan poliphoz lehet hasonlítani, amely a medencében úszkáló embereket lenyomja a víz alá, és mindegyiküket ugyanabban a pillanatban engedi a felszínre, ily módon összehangolva a lélegzetvételüket. Ám az agykéreg működését sok-sok medence és sok-sok polip, valamint egy őket összehangoló „szuperpolip” képével lehet a legjobban érzékeltetni.&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;iframe src=&quot;//gifs.com/embed/szuperpolip2-n579K5&quot; frameborder=&quot;0&quot; scrolling=&quot;no&quot; width=&quot;360px&quot; height=&quot;270px&quot;&gt;&lt;/iframe&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: left&quot;&gt;Az agykéreg tárolókapacitása végtelen. A szűk keresztmetszetet a tárolt információk előhívása jelenti. Ehhez kapaszkodókra, emlékképekre, kulcsmomentumokra és mindenekelőtt időre van szükségünk. Ám sajnos az információs robbanás korát éljük, így nem marad idő a feldolgozásra, általános szokássá vált a „szörfölés”, az elsődleges motiváció elvesztése, a felületes információszerzés. Nincs idő arra, hogy érzelemvilágunk habarcsával rögzítsük a szerzett információkat. Az agy számára lehetetlen ehhez a drámai környezetváltozáshoz ennyire gyorsan alkalmazkodni. De az, hogy képesek vagyunk a probléma felismerésére, súlyosságának belátására, jó alap. Tehetünk azért, hogy megóvjuk az agyunkat a krónikus stresszállapottól, az ebből következő szorongástól, depressziótól, a viselkedésmintázatok sérülésétől, a különböző addikcióktól. Csak az segíthet, ha elég időt hagyunk az agyunk számára, és megadjuk neki a „mindennapi katarzisát”. Ennek a törekvésnek az oktatásban is meg kellene jelennie, például a művészeti oktatás-nevelés nagyobb hangsúlya révén, közösségépítéssel, az egyéni aktivitás, a másokkal való együttműködés, a közös alkotás motiválásával&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img src=&quot;https://tudomany.blog.hu/admin/post/edit/&lt;iframe src=&#039;/gifs.com/embed/szuperpolip2-n579K5&#039; frameborder=&#039;0&#039; scrolling=&#039;no&#039; width=&#039;360px&#039; height=&#039;270px&#039; style=&#039;-webkit-backface-visibility: hidden;-webkit-transform: scale(1);&#039; &gt;&lt;/iframe&gt;&quot; alt=&quot;&quot; class=&quot;imgnotext&quot; /&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>