Ha már matematikus lett... I. rész

1.0Tudományhttps://tudomany.cafeblog.huJangulihttps://tudomany.cafeblog.hu/author/janguli/Ha már matematikus lett... I. rész"Pascal pedzett valamit, amikor nemcsak Istent kereste a matematika képletei mögött, hanem az embert is." Márai Sándor <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/szemeredi_endre_abel_dij_matematika_m_1.jpg" alt="szemeredi_endre_abel_dij_matematika_m_1.jpg" class="imgnotext" width="280" height="431" /> – 2012-ben a Norvég Tudományos Akadémia a matematika terén elért kimagasló életműved elismeréseként Abel-díjjal tüntetett ki. A díj szakmai értéke és pénzösszege a Nobel-díjéhoz mérhető. .... Számítottál az Abel-díjra? – Őszintén mondom, egyáltalán nem számítottam rá. Nagy meglepetés volt. – Pedig hozzászokhattál a komoly matematikai elismerésekhez, elég, ha csak a Pólya-díjat, a Rolf Schock-díjat, a Leroy P. Steele-díjat említem, ezeket mind megkaptad. Hogyan értesültél arról, hogy Abel-díjas lettél? Gondolom, ennek is megadják a módját. – Az eredményhirdetés márciusban van, egy évvel korábban már mindenki tudja, hogy mikor lesz. Az Abel-díj bizottság öt tagja kb. két hónappal korábban elhatározza, hogy ki legyen a díjazott. Ezt a kihirdetésig titokban tartják. A bizottság névsora nyilvános. Mind híres matematikusok. Elnökük a norvég akadémia egyik tagja, maga is kiváló matematikus, Ragni Piene professzor, nagyon kedves asszony. – Utánanéztem, hogy a díjad megítélésekor ki volt a bizottság másik négy tagja: Noga Alon (Tel Aviv Egyetem, Izrael), David Dohono (Stanford Egyetem, USA), M. S. Ragnunathan (Indian Institute of Technology, India) és Terence Tao (UCLA, Los Angeles, USA). – A Norvég Tudományos Akadémia ezután megtárgyalja a bizottság javaslatát, de még nem volt rá példa, hogy azt elutasították. Már a díj kihirdetése is ünnepélyes keretek között történik, utána szeretnek beszélgetni a díjazottal. A kapcsolatfelvétel nem mindig sikerül, például nincs telefonközelben az illető. Így azután a szigorú titoktartásból kissé engednek. Amint az később kiderült, megkérték Bárány Imre barátomat, figyeljen rám, hogy az adott napon elérhető legyek. – Itthon voltál akkor? – Igen, Magyarországon voltam, az időnk nagyobb részét itthon töltjük. Csak az őszi szemeszterre megyek vissza Amerikába. Imre felhívott, hogy március 21-én 10 órára eljönne hozzánk, dolgozzunk együtt egy problémán. – Eszedbe sem jutott, hogy 2012-ben ezen a napon jelentik be az Abel-díj nyertesét? – Nem gondoltam rá. Imrével korábban is dolgoztunk együtt. Csak soha nem jött ilyen korán. Tudja, hogy nehezen alszom el, az altató hatását pedig egész délelőtt érzem. Mivel nagyon akart jönni, azt mondtam neki: jól van, gyere 10-re, legfeljebb amíg felébredek, elbeszélgettek a feleségemmel, Pannival. Jött is, félálomban hallottam, amikor belépett a lakásba. – Feleségednek sem árulta el, hogy miért jött? – Az égvilágon semmit nem mondott. Azután fél 11-kor megszólalt a telefon, a feleségem felvette a kagylót. Kinn van a telefonunk, a szobában félálomban hallottam is, hogy Panni valakivel beszélget. Azután benyitott, és azt mondta, engem keresnek. – Mondd meg nekik, hogy nem vagyok itthon – mormoltam álmosan. A vonalas telefont nem is szoktam felvenni, mert majdnem biztos, hogy a feleségemet hívják. Ebből már adódtak apró kellemetlenségeink, mégis úgy látom, ez a jó taktika. – Ez egy fontos telefonhívás – mondta Panni, és megéreztem a hangján, hogy mennem kell. Felvettem a telefont, az illető bemutatkozott, mondta, hogy ő a Norvég Tudományos Akadémia elnöke, és azért keres, mert ebben az évben én kaptam az Abel-díjat. – Erre rögtön felébredtél. – Az biztos. Láttam, hogy a háttérben Imre mosolyog. Akkor esett le a tantusz, hogy miért kellett neki ilyen korán itt lennie. Abszolút tisztességesen viselkedett, addig senkinek egy árva szót nem szólt a díjról, pedig ő tudta. Azután megszakadt a telefonösszeköttetés. A Norvég Tudományos Akadémia elnöke 12 órakor jelentette be hivatalosan, hogy 2012-ben nekem ítélték oda az Abel-díjat. Interneten követtük az eseményeket. Utána Timothy Gowers ismertette a munkásságomat, aki hihetetlenül nagy matematikus. Vele kellett volna beszélgetnem, de a telefonvonalat az eltelt idő alatt sem tudták megjavítani. A kérdéseit nem értettem, valamit azért mindig válaszoltam neki. Megdicsértem, hogy ilyen elegánsnak még nem láttam. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/timothy_gowers.jpg" alt="timothy_gowers.jpg" class="imgnotext" />Timothy Gowers – Gondolom, derültséget keltettél ezzel.– A hallgatóságnak megmondták, hogy nem jó az összeköttetés, ezért válaszolok furcsán a kérdésekre. – Két hónap múlva, május 22-én volt a díjátadó ceremónia Norvégiában, Oslóban. Arra készülni kellett. Adtak valami útmutatót? – Hogyne. Szigorúak a szabályok, vannak megkötések. Az Abel-hét teljes programját elküldték. Oslóban, mint a korábbi díjazottakat is, egy szép szálloda gyönyörű lakosztályában szállásoltak el a feleségemmel. Az ajtón a kiírás: Abel-szoba. A program részeként május 21-én hétfőn, Oslo egyik neves iskolájába, a Cathedral Schoolba látogattunk, ahol a matematikaversenyeken nyertes diákokat és felkészítő tanáraikat díjazták az előző évi eredményeikért, munkájukért. Ott ők voltak a főszereplők, a végén gratuláltam nekik, elbeszélgettem velük. A délutáni hivatalos esemény az Abel-emlékmű megkoszorúzása volt. Előtte egy neves norvég újságírónővel kellett beszélgetnem, akit a másnapi ceremónia keretében rövid televíziós interjú elkészítésével bíztak meg. Nehogy akkor bajba kerüljek, az előzetes beszélgetésünkkor néhány olyan dolgot is említettem, hogy biztos lehettem, arra másnap rákérdez. Tudtam, azokra jó válaszokat adhatok. – Ügyes. Akkor most kicsit engem is segíts: miket mondtál el? – A múltamból néhány dolgot, hogy véletlenül kerültem a matematikához, ami igaz is, hogy Moszkvában aspiránsként jól bírtam a hideget…, ilyesmiket. Másnap, persze, rákérdezett ezekre, volt egy kis adok-kapok is, jó hangulatú beszélgetés kerekedett belőle. Tudod, ilyenkor elég ideges vagyok. Nem árulok el titkot, előadásaim előtt is nyugtalan vagyok, ezért xanaxot szoktam bevenni. Nincs más út, kerülni kell a stresszt, be kell venni a nyugtatót. Ha az első 10-15 percen túl van az ember, akkor már könnyebb. De amikor elkezdek beszélni, az olyan idegenül hangzik. Az nem az én hangom! Hiába készülök rendesen az előadásaimra. Nem jól kezelem a mostani modern eszközöket, fóliák segítségével szoktam előadást tartani. De már tanulom, hogyan rakjam számítógépre az előadásaim anyagát. Sok időm nemigen van erre, valószínűleg nem is kell már annyi előadást tartanom. 74 éves vagyok. – Sokan még ma is táblára írnak az előadásaikon. – Úgy az igazi. – Jobban megérthetők a matematikai levezetések. A számítógépes sorozatképek pergése gyakran követhetetlen. – Régen is tartottak csodálatos előadásokat, krétával, táblára írva. Ma is van néhány nagyon nagy matematikus, ilyen például Ben Green, aki táblára ír, folyamatosan és gyönyörűen, szépen elrendezve, sohasem összevissza, jól követhetőn. Én ezt nem tudom megtenni. Jobb kézzel írok, pedig balkezes vagyok. Lassan írok és nem szépen, még ha kifejezetten törekszem is rá. Egyetértek veled, az igazi a tábla lenne, nem a fólia kivetítése. Nekem legjobb példa erre Ben Green, ő zseniálisan csinálja. Különben is óriási matematikus, 34 évesen lett a Royal Society tagja. – Oslóban is kellett Abel-díjas előadást tartanod? Akkor talán elmondom, hogy mi volt a program. Március 22-én, kedden, 12 órakor V. Harald norvég király fogadott a palotájában, a protokoll szerint rövid, negyedórás beszélgetésre. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/konig_harald_norv.jpg" alt="konig_harald_norv.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="474" height="641" />V. Harald király és Sonja Haraldsen királyné Miért fontos az Abel-díj? Felkelti a fiatalok érdeklődését, népszerűsíti a matematikát. Azután a sportról beszélgettünk. Az igazság az, hogy valamennyire felkészültem belőle. Pontosan tudtam, hogy ő nagy vitorlásversenyző volt, Európa- és világbajnok, az édesapja pedig olimpiai bajnok. Látta, hogy engem érdekel a sport, a téli olimpiákról is beszélgettünk, arról, hogy ott sífutásban a norvégok a legeredményesebbek. Azután kezet fogtunk, elbúcsúztunk egymástól. Délután két órakor kezdődött az ünnepélyes díjátadás az Oslói Egyetem Aulájában. Nem volt előírva a szmoking, de fekete öltöny és nyakkendő az igen. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/oslo-university-dusk-norway-57160848.jpg" alt="oslo-university-dusk-norway-57160848.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="606" height="341" />Oslói Egyetem – Volt neked ilyen, vagy csináltatnod kellett? – Vannak öltönyeim, de feketét erre az alkalomra vettünk. Sok lezser matematikussal ellentétben úgy érzem, bizonyos események megkövetelik, hogy rendesen felöltözzön az ember. Színházba is öltönyben megyek. Annak ellenére, hogy látom, ma már sok fiatal farmerban és pulóverben ül ott. Tegyék, nem vagyok ellene, de ez nem az én stílusom. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/aula_bearbeidet_oslo_1280x389.jpg" alt="aula_bearbeidet_oslo_1280x389.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Az Oslói Egyetem aulája Musch festményekkel A díjátadás gyönyörű volt. Az egyetem aulája csodaszép terem. Falait Edvard Munchnak, a Sikoly festőjének nagyméretű képei díszítik. Összhatásuk lenyűgöző. A terem két oldalán lévő széksorokban ültek a meghívottak, mi középen, kettesével bevonultunk: elöl mentem a norvég akadémia elnökével, Nils Stenseth professzorral, mögöttünk az Abel-bizottság elnöke, Ragni Piene és az Abel-bizottság négy tagja. A teremben mindenki felállt. A két elnökkel felmentem az emelvényre. A bizottság többi tagja leült a nézőtér első sorába. Ezután a jelenlévők állva köszöntötték a királyt, majd megkezdődött az ünnepség. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/szemeredy_endre_abel-dij.jpg" alt="szemeredy_endre_abel-dij.jpg" class="imgnotext" width="572" height="381" />Szemerédy Endre Nils Stenseth professzorral, a Norvég Tudományos Akadémia elnökével Tine Thing Helseth norvég művésznő trombitaszólóval nyitotta meg az ünnepséget. A norvég akadémia elnöke röviden ismertette a munkásságomat, majd a kulturális miniszter asszony, Kristin Halvorsen beszélt a matematika jelentőségéről. Ezután a király átadta a díjat, s ekkor nekem is rövid beszédet kellett mondanom. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/abelprize_szemeredi_harald.jpg" alt="abelprize_szemeredi_harald.jpg" class="imgnotext" />Szemerédy Endre és a norvég király – Gondolom, készültél rá. – Igen, előre megírtam a szöveget, azt felolvastam. Először megköszöntem a díjat, majd három nagy norvég matematikust méltattam, Abelt, Liet és Selberget. Elmondtam, hogy ezt a megtisztelő díjat, amelyet most nekem adtak, mások munkájának is tekintem. Az utánam jövők teljesítették ki az eredményemet, nekik köszönhető, hogy ebből elmélet lett. A díj tehát nekik is szól, meg a diszkrét matematikának. Az utolsó három mondatban a családomnak és feleségemnek mondtam köszönetet. Amikor ide jutottam, annyira elérzékenyültem, hogy a könnyeimmel küszködtem. Mert bevillant az emlékkép, amikor rákos voltam, és Panni ott ült az ágyam mellett, vígasztalt. Szerencsére már csak két mondat volt hátra, amit valahogyan sírva is elmondtam. Elnézést kértem, és a helyemre mentem. – A férfiembernek is lehetnek könnyei. – Igen, igen, de azért kicsit szégyelltem magam. A norvégok utóbb azt mondták, nem kellett volna szégyenkeznem. Nagyon együttérzőek voltak. Tulajdonképpen a közönségnek ez tetszett a legjobban. – A családtagjaid is ott lehettek a díjátadáson? – Igen, mind a tizennyolcan. Van is róla kép, várj, megmutatom! <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/szemeredi_endre_es_csaladja.jpg" alt="szemeredi_endre_es_csaladja.jpg" class="imgnotext" width="478" height="374" /> Szemerédi Endre és felesége, Kepes Anna körül a nagycsalád: öt gyermekük, unokáik és a többiek (Oslo, 2012. május 22.) Aznap este még a királyi várban elegáns vacsorát adtak a vendéglátóink, ahol hihetetlenül finom rénszarvas sztéket ehettünk. A király mellé ültettek, így újra sok mindenről beszélgethettünk. Másnap az egyetemen tudományos előadássorozattal folytatódott az Abel-hét. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/abel-dij_medal1.jpg" alt="abel-dij_medal1.jpg" class="imgnotext" />Abel-díj medál – Te miről beszéltél? – Úgy általában a matematikáról, és néhány olyan témáról, amik az elmúlt években foglalkoztatnak. – Lovász László is az előadók között volt. Az eredményeidről beszélt? – Részben igen. Arról tartott előadást, hogy a regularitási lemmám milyen kapcsolatban van a mostani kutatásaikkal: a nagy gráfok és a gráf határérték vizsgálataikkal. Timothy Gowers a tételem utóéletéről beszélt, Avi Wigderson pedig Véletlen és álvéletlen címmel tartott előadást. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/alon_noga_terence_tao_lovasz_laszlo_a_kiraly_fogadasa_oslo_abel_szemeredy.jpg" alt="alon_noga_terence_tao_lovasz_laszlo_a_kiraly_fogadasa_oslo_abel_szemeredy.jpg" class="imgnotext" width="573" height="430" />Terence Tao, Lovász László és Alon Noga a király fogadásán Utána a magyar nagykövetségen baráti hangulatú fogadáson vettünk részt. Oslói programunk a Norvég Tudományos Akadémia által adott vacsorával zárult, egy gyönyörű palotában. Cigányzenekar játszott, az oldott hangulatban feleségem szólt a nagykövetünknek, mutassák meg a norvégoknak, milyen a csárdás. Szegény, velem élve soha nem jutott hozzá, most hosszú évek után újra táncolhatott. Nagy sikert arattak, holott, mint később kiderült, a palota házirendje itt tiltotta a táncot. De senki sem szólt ezért. Az Abel-díjazottakat szokás szerint elviszik egy vidéki norvég városba. Engem az északi sarkkörön túl fekvő Tromsobe vittek, ahol már rengeteg gyerek várt. Ilyenkor összegyűjtik az okos, a matematikát és a logikai játékokat szerető fiatalokat. A tanáruk bemutatóórát tartott, majd beszélgettem a gyerekekkel, és 4–5 különböző játékot játszottam velük. Mindig megvertek, pedig a második játék után már nagyon odafigyeltem. – Ők edzésben voltak. – Rendben van, ezzel együtt öt vereséget könyvelhettem el, és ez a végén már bosszantott. – Arra gondolj, milyen boldogok lehettek a gyerekek, hogy legyőzték az Abel-díjas matematikust! – Persze, így van ez jól. Este a polgármester adott fogadást; két méter magas, jóvágású, kedves ember, síbajnok és operaénekes. Egyébként ő volt az, aki később nem fogadta Hillary Clintont, mert csak néhány nappal előtte szóltak neki, hogy jön. A fogadásomon elénekelt egy dalt, amit ő költött, és ami rólam szólt. Szentpétervár is híres a fehér éjszakáiról, de amit ott Tromsoben átélhettünk, az állandó éjszakai fényességet, az felejthetetlen élmény volt. Ezután még átmentünk Svédországba egy szimpóziumra, ahol nekem, a friss Abel-díjasnak előadást kellett tartanom, s ezzel véget is ért a program. Szép volt, de kicsit fárasztó. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/tromso_norvegia.jpg" alt="tromso_norvegia.jpg" class="imgnotext" />Tromso, az Északi Sarkkörön túl, Norvégia – Azután hazajöttél... A folytatás <a href="http://tudomany.blog.hu/2018/06/09/ha_mar_matematikus_lett" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt olvasható</a>rich