A Sötét Négyes

1.0Tudományhttps://tudomany.cafeblog.huJangulihttps://tudomany.cafeblog.hu/author/janguli/A Sötét NégyesA pszichopátia, nárcizmus, machiavellizmus Sötét Hármasához újabban társuló szadizmus talán a leginkább hétköznapi rossz. Mégis, egyes szadizmuson alapuló rituálék éppen hogy a hétköznapi tudatállapot meghaladását célozzák meg. Egyesek pedig e misztériumokban próbálják fellelni a máig rejtélyes szadizmus mélyebb mozgatórugóit. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/szadista_1.jpg" alt="szadista_1.jpg" class="imgnotext" />Évezredes parttalan viták folytak le arról, hogy az ember, mint olyan, jónak születik-e, vagy rossznak, együttműködőnek vagy önzőnek, segítőkésznek vagy kegyetlennek. De ez még az egyes személyek esetében is nehezen eldönthető. Honnan tudhatnánk, hogy valaki eredendően jó-e, vagy csak a nevelés, netán átnevelés tette azzá? Hogy ki a szent, és ki az álszent? A jellem felfejtése reménytelenül bonyolult feladatnak tűnhet. Az agyba való bepillantás viszont leegyszerűsíti a folyamatot. A kutatók hamar kiderítik, ki az, akinek mindenek felett mások öröme okoz örömet, és ki az, aki főként mások fájdalmát élvezi. A született altruista agya akkor jutalmazza meg önmagát, ha ő éppen másokon segít vagy másoknak ad. A született szadista agyában szenvedés okozásakor szabadulnak fel a jutalmazó vegyületek. Mindkét szélsőséges típus erősen motivált arra, hogy mások közérzetét, boldogulását, sőt sorsát befolyásolja. Az élet e nagy jótevői és gonosztevői azonban ritkák. A többség nem töri magát túlzottan sem másokért, sem mások ellenében. A hétköznapi rendes emberek segítőkészek, ha kevés energiát kell befektetniük, és az valószínűleg megtérül. A hétköznapi szadisták is beérik alacsony kockázatú, társadalmilag megtűrt vagy akár jóváhagyott kegyetlenkedésekkel. Ezek köre azonban szűkül. Egészen a legújabb időkig a gyerek rendszeres verését szükségesnek tartották a neveléshez: szíjat hasítottak a hátából, kukoricára térdepeltették, vagy körmösöket osztogattak neki. Az alsóbb osztályokban a feleség fizikai fenyítése is igen gyakori volt. Ma viszont az erőszak egyre több formája számít büntetendőnek, s az élőlények egyre több csoportja védettnek. Azért, ahogy minden kultúrában, a közmegegyezés ma is kijelöli azok körét, akiken vagy amiken a szadizmus gond nélkül kiélhető. Ilyenek például az alsóbbrendűnek tartott állatok. Hogy a múlt század legünnepeltebb magyar agykutatója gyerekkorában puszta kézzel tekerte ki egy pocok nyakát, majd elmerült idegrendszerének szépségében? Hát istenem. A rovarok kimúlatása sokak számára még elfogadottabb mulatság. <h2>A sötét újabb árnyalata</h2> Erin Buckels pszichológusnő (Brit Kolumbia Egyetem, Vancouver), akinek nevéhez a Sötét Hármas fűződik, bogaras kísérletével mutatta meg a szadizmus nagyon is mindennapi voltát. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/szadizmus.jpg" alt="szadizmus.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Az alanyok nem tudták, hogy mire megy ki a vizsgálat, csak azt, hogy nehéz feladatokban kell helytállniuk. Ezek közül választhattak: bogarak megölése; ugyanebben való segédkezés; illemhely pucolása; jeges víz okozta fájdalom elviselése. A többség, 54 százalék a bogarakat választotta. Talán ez tűnt a leginkább megúszósnak? Közülük azon 27 százalék számára, akik csak segédkeztek, bizonyára. Azokat viszont, akik az aktív ölést választották, s épp ugyanennyien voltak, kifejezetten vonzhatta a feladat. Pláne az egyedi gyilkoló masinával, egy erre a célra átalakított kézi kávéőrlővel. Ebbe kellett poharakból beleönteni, majd a fedél rászorítása után „megőrölni” a bogarakat. A borzalmas hangokat kiadó gépről senki nem hitte volna, hogy valójában ártalmatlan, és minden bogár épen átjut rajta. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/szadizmus_bogaras_kiserlet.png" alt="szadizmus_bogaras_kiserlet.png" class="imgnotext" width="406" height="449" />Az állatvédők megkönnyebbülhetnek ettől, de a résztvevőknek már nem biztos, hogy tetszene. A kérdőívek szerint erősen szadista alanyok ugyanis kifejezetten belemelegedtek a pusztításba. Amikor egy pohár bogár után felajánlották nekik, hogy kiszállhatnak, a többiekkel szemben ők addig folytatták, míg csak minden bogarat akkurátusan ki nem végeztek. S minél nagyobb volt áldozataik mennyisége, annál kellemesebb érzésekről számoltak be a feladat után. Bizonyítva, hogy kifejezetten kedvüket lelték a kegyetlenkedésben. Olyannyira, hogy egy másik kísérletben még némi áldozatot is hajlandóak voltak meghozni, ha a jutalmuk egy embertársuk szenvedése volt! Erősen szadista alanyok egyik unalmas feladatot végezték el a másik után, amikor azt hitték, ennek fejében egy másik résztvevő egyre hangosabb fehér zajt kap a fülébe. Ez a fajta öncélú gonoszság még a pszichopatákra sem jellemző – hacsak nem szadisták is egyben. A szadizmus tehát a sötét külön árnyalatának bizonyul. Egyben valószínűleg a leggyakoribbnak. A kutatók hangsúlyozzák: a szadisták jóval többen vannak, mint hinnénk, s általában normális emberek benyomását keltik. Beszólogatásaikat a nem szadisták sokáig vélhetik ártalmatlan viccelődésnek, őszinte kifakadásnak vagy magának az igazságnak. Az utoljára jutna az eszükbe, hogy az illető egész egyszerűen szenvedést akar okozni velük. <h2>Kötözés és kötözködés</h2> Ahogy a legtöbb ember azt is nehezen fogja fel, mi hajtja a notórius kommentelőket. Úgy tűnik, mintha véleményük rettentően kikívánkozna belőlük, bizonyára nincs, aki meghallgassa őket – hisszük. Pedig csak kedvenc szórakozásukat űzik: trollkodnak. A trollok a skandináv mesékben misztikus manók, J. R. R. Tolkien fiktív Középfölde-univerzumában pedig hatalmas, csekély értelmű és gonosz teremtmények. Valószínű azonban, hogy az internetes szleng nem ebből, hanem a trolling vagy trawling nevű villantós horgászati technikából származik. Ennek során a horgász elhúzza a csalit a halak orra előtt, ahogy az internetes troll is provokatív megjegyzéseivel. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/troll1.png" alt="troll1.png" class="imgnotext open-in-modal" />A profi troll szinte tökélyre fejleszti a sértés és alázás verbális eszközeit. Ezek a pszichés és a fizikai fájdalom agyterületei közti átfedések miatt hasonló hatást keltenek, mint az ütések és rúgások. A troll kontroll alatt tartja a beszélgetést, amely egyre inkább az ő elképzelései, hangulata szerint alakul. Ahogy a megkötözöttnek testileg szűkül be végletesen a mozgástere, úgy a troll célpontjainak szellemileg: sarokba vannak szorítva, mert a troll találatai védhetetlenek vagy övön aluliak. De vajon kik kommentelnek, és kik trollkodnak? Buckels felmérései szerint a netezők 5,6 százaléka élvezi csak a trollkodást vagy a sokkoló tartalmak megosztását, s ez a hajlam, ahogy a kommenteléssel töltött idő is, összefügg a Sötét Négyessel. Leginkább persze a szadizmussal. Ezek az emberek, állítja a kutatónő, szórakozásra vágynak, és az Internet számukra ideális játszótér. A vitalavina sok passzív olvasót is magával sodor, s e perverz művészetet úgy élvezik, akárcsak egykor a sok decens néző a kivégzéseket. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/troll0.jpg" alt="troll0.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /> <h2>Lelkesült lelketlenek</h2> Miért élvezetes a fájdalom és a tehetetlenség látványa, vagy elképzelése? Rejtélynek tűnik. A témában minden bizonnyal érintett Csáth Géza Anyagyilkosság című híres novellája egyik legnyíltabb irodalmi ábrázolása a szadizmusnak. A Witman fiúk apa nélkül nőnek fel, anyjuk pedig nem törődik velük. Kedvenc szórakozásuk az állatkínzás; gyerekkorában maga Csáth is kipróbált ilyesmit unokatestvérével, Kosztolányi Dezsővel együtt. Kínzó és megkínzott közt különös, érzékeken túli kapcsolatot ír le Csáth: „Úgy érezték, hogy valami feszes ruganyosság szállja meg a tagjaikat, mintha a lekötözött, vonagló állat hiába pazarolt ereje feléjük, rájuk suhanna.” A gyilkolás egyfajta függőségükké válik, amely egyre ritkább és értékesebb áldozatot kíván: „Bagoly kellett, kellett...” <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/csath-geza2.jpg" alt="csath-geza2.jpg" class="imgnotext" width="431" height="699" />Csáth Géza A horrort betetőző anyagyilkosságot viszont szenvtelenül hajtják végre a fiúk, hogy az anya ékszereit átadhassák egy szép leánynak, akivel azután szadomazochista játékokat folytatnak. A Csáth-féle sötét misztérium fordítottját fogalmazza meg Földényi F. László irodalomtörténész (ELTE BTK) A halál és a marionett című esszéjében. A szadizmus névadójánál, De Sade márkinál az erotika Földényi szerint a halál előtt nyitja meg a kaput. A kínzó nem a kínzott életerejét szívja magába, hanem annak halálában a sajátját tapasztalja meg, sőt magát a semmit, túl a keletkezésen és elmúláson. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/autori_item_23_foldenyi_colour.jpg" alt="autori_item_23_foldenyi_colour.jpg" class="imgnotext" width="287" height="381" />Földényi F. László Oda nem illőnek tűnhet, mikor az írók hirtelen felemelő gondolatokra ragadtatják magukat lényegében különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok kapcsán. Mégis, annak, amit mondanak, van bizonyos pszichobiológiai alapja. A lassú kivégzés ugyanis mindkét részről transzállapottal jár, melyben az énhatárok egyre inkább átjárhatóvá válnak. A transz kiváltója az, hogy a vég elérhető közelségbe kerül, hogy a semmi hirtelen ott ásít mellettünk. A veszélyről, a fájdalomról és a tehetetlenségről szóló hírek villámgyorsan terjednek a szervezeten és az agyon belül. Az adrenalin és a kortizol stresszhormonok az energiákat mozgósítják, éberré tesznek. A belső opiátok és kannabinoidok eközben a fájdalmat csillapítják, nyugtatnak, sőt bódítanak. Ezek együtteséből áll elő a hiperéber nyugalom különös állapota, amelyben sokan úgy érzik, tudatuk elválik a testüktől, viszont nem válik el a többi tudattól. Elő lehet-e idézni hasonlót valódi életveszély és drogok nélkül? <h2>BDSM és DSM</h2> Szerepjáték, szerződés és kínzóeszközök: az újraértelmezett szadomazochizmus elsőre betegesnek és személytelennek tűnő világa. A BDSM mozaikszó egyszerre foglal magában kötözést és fegyelmezést, dominanciát és alávetettséget, szadizmust és mazochizmust. Ez az életstílus 1987-ben került bele a pszichiátria diagnosztikai kézikönyvének (DSM) III. kiadásába. Megítélése azóta változott. A BDSM Tudománya Kutatócsoport (Északi Illinois Egyetem) azt vizsgálja, hogyan reagál a test és az elme a nem konvencionális ingerekre. Újabban kedvező hatásokról is olvashatunk: a BDSM-kötelékben élő párok között az átlagnál jobb a kommunikáció, nyíltabban beszélnek vágyaikról, és hűségesebbek egymáshoz. Az új DSM V-be a BSDM már csak mint parafília, szokatlan szexuális fixáció került bele, amely kizárólag akkor tekinthető mentális zavarnak, ha nem alapul megegyezésen, vagy ártalmat okoz. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/intro_to_bdsm.png" alt="intro_to_bdsm.png" class="imgnotext open-in-modal" /> <h2>Fájdalomtransz</h2> A kutatók szadomazochista szexet követően kognitív teszteknek vetettek alá önkénteseket. Az eredmények a fájdalom okozóinál és elszenvedőinél is módosult tudatállapotra utaltak. Ugyanezt figyelték meg egy igen fájdalmas rituálé alatt is: itt az emberek bőrébe időlegesen piercingeket varrtak, melyekre horogra csatolt köteleket helyeztek el. A kutatók egy biológiai paradoxonra lettek figyelmesek: miközben az intenzív fájdalom az elvárható módon növelte a kortizol stresszhormon szintjét, az alanyok a stressz csökkenéséről számoltak be. Ez a fajta szétkapcsolódás a módosult tudatállapotra jellemző, s az ilyen rítusok résztvevői erre vágynak. Hogy miért? Az egyik ok, hogy ilyenkor jobban egynek érzik magukat a többiekkel. Ennek agyi háttere pedig a csökkent véráramlás a hátsó-oldalsó homloklebenyben (DLPF), az énnek a másoktól való elkülönítéséért is felelős agyterületen. Vajon a BDSM szex is előidéz hasonló egységélményt? A BDSM beavatottjai az élmény hat szintjét különböztetik meg. Az első néhány szint a mazochista és/vagy alávetett fél fájdalomküszöbének fokozatos, időnként ugrásszerű emelkedésével jár, s a negyedik szinten már határozottan megfigyelhetők a módosult tudatállapot jelei. A mind eufórikusabb, egyben veszélyesebb ötödik és hatodik szinteken az alávetett már szólni is alig bír és bármit eltűr. Ehhez társulhat még a „repülés” is, hallucinációkkal és a domináns iránti vallásos áhítattal. A visszatéréshez a domináns részéről hosszas „gondoskodásra” van szükség. A fenti szinteket a beszámolók a szervezet által termelt belső opiátok, ún. endorfinok felszabadulásával hozzák összefüggésbe. A köztudatban ezek az anyagok felelősek például a hosszútávfutók által megtapasztalt eufóriáért és fájdalomtűrésért is. Johannes Fuss pszichiáter (Eppendorfi Egyetemi Klinika, Hamburg) és Peter Gass (Lelki Egészség Kutatóintézet, Mannheim) viszont azt mutatták ki, hogy a szervezet által a vérbe bocsátott endorfinok nem jutnak át a vér és az agy közötti gáton, vagyis nem hatnak az agyműködésre, ezáltal a tudatállapotra sem. Akkor milyen anyag lehet a felelős a hosszú távú megerőltetés kellemes hatásaiért? A futók vérében szintén megnövekvő mennyiségű <a href="http://tudomany.blog.hu/2015/06/29/a_belso_kannabinoid_jelzes" target="_blank" rel="noopener noreferrer">kannabinoidok</a> hasonlóan fájdalomcsillapítók, mint az endorfinok, ráadásul ezek, mint zsírban oldódó vegyületek, képesek áthatolni a vér-agy gáton. <h2>Jóindulatú mazochizmus</h2> De mi az oka annak, hogy egyes fájdalmak élvezetesek, mások kínzóak? Egy elmélet szerint az, hogy agyunk megtanulja, mely fájdalmak jeleznek valódi veszélyt vagy betegséget, és melyek nem. A kisgyerekek nem kedvelik például a csípős ételeket, de bizonyos kultúrákban hamar rászoktatják őket a chilire, a gyömbérre vagy a tormára. Felnőve sokuk kifejezetten chili-függő lesz. Ez nem azt jelenti, hogy fájdalomérzékelésük eltompul. Az ő nyelvük hőérzékeny receptorai éppúgy érzékenyek a chili kapszaicin nevű vegyületére, mint másokéi, vagyis éppúgy érzik a fájdalmat, csakhogy ez agyukban kellemes érzéssé minősül át. A fájdalomra és az élvezetre felelő idegsejtek ugyanis egymáshoz közel helyezkednek el és kapcsolatban állnak. A csípős ételek kedvelőinél a két rendszer közti idegi párbeszéd intenzívebb lehet, így ők szívesebben kacérkodnak a fájdalommal. A csípősség akkor a legélvezetesebb számukra, ha majdnem eléri a kibírhatatlan szintet. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/chili_mazochista.jpg" alt="chili_mazochista.jpg" class="imgnotext" width="537" height="537" />Sokan kifejezetten kedvelik az ilyen, fájdalomküszöbük határait feszegető élményeket. Ezt a hajlamot nevezi Paul Rozin kulturális pszichológus (Pennsylvania Egyetem) „jóindulatú mazochizmusnak”. Azt persze a nevelés, a kulturális és szubkulturális közeg határozza meg, mely fájdalmas élvezetekhez szokik hozzá valaki: a jeges vízbe ugrástól a maratoni futáson át a szöges ágyig vagy a BDSM-szeánszokon kapott ütlegelésekig. És a lelki fájdalmak? Azoknak is megvannak a rajongói. „Szeretném, ha valaki szétalázna” – írja egy fiú a BDSM-fórumon. Alfred Adler individuálpszichológiája szerint az ember hatalomra törekvő lény. A túlélés érdekében is az látszik célszerűnek, hogy mindenki mindig minél több hatalmat akarjon magának. Mégis, rengeteg az olyan ember, akinek leghőbb vágya a teljes alávetettség: hogy szolgája, gyermeke vagy kutyája legyen az ő Urának. S mit kapnak cserébe ezek az önkéntes önfeladók? Engem – feleli a Domináns, vagy a Domina. <img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/domina_schiffer.jpg" alt="domina_schiffer.jpg" class="imgnotext" width="411" height="512" />Claudia Schiffer mint domina Jakabffy Éva A Sötét Négyes korábbi részei: 1. <a href="http://tudomany.blog.hu/2014/07/23/pszichopatia_neuroetika" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Pszichopátia és neuroetika</a> 2. <a href="http://tudomany.blog.hu/2016/03/17/narcizmus-jarvany" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Nárcizmus-járvány</a> 3. <a href="http://tudomany.blog.hu/2014/02/24/hatalomkor" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Hatalomkór</a>rich