1.0Tudományhttps://tudomany.cafeblog.huJangulihttps://tudomany.cafeblog.hu/author/janguli/<p>IPM 2015. április</p> <p><strong>Agresszív, birtokló vagy épp nemtörődöm szülők gyermekei gyakran eltökélik, hogy ők teljesen másként nevelik majd gyermekeiket. Nem is sejtik, mennyi minden esküdött össze azért, hogy ez ne így legyen.</strong></p> <p>Darwin és Freud belépnek egy bárba. Két alkoholista egér, anya és fia, ül a bárszékeken, gint szürcsölgetve egy-egy gyűszűből. Az anya egér felnéz a tudósokra:</p> <ul> <li>Hé, ti zsenik, mondjátok meg, hogyan került a fiam ebbe a szánalmas állapotba?</li> <li>A rossz örökség – mondja Darwin.</li> <li>A rossz bánásmód – mondja Freud.</li> </ul> <p><img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/darwin_944x1280.jpg" alt="darwin_944x1280.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="268" height="364" style="margin-right: 5px" /><img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/freud_853x1280.jpg" alt="freud_853x1280.jpg" class="open-in-modal imgright" width="249" height="374" style="margin-left: 5px" />Az ő idejükben még sok tudós hihetett az öröklés, vagy a nevelés mindenhatóságában. Ha pedig most azt a kérdést szegeznék nekünk, miért maradnak fenn egyes viselkedések nemzedékeken át, ösztönösen magunk is hajlanánk az egyik oldal felé. Valamiért egyikünk a génekben hisz inkább, másikunk a példák átadásában. S hogy maga ez a hitünk veleszületett-e, vagy tanult, szinte kibogozhatatlan kérdés.</p> <p>Mi okozza az egyedek közti különbségeket? Hogy mi az, ami születéskor, sőt bőven előtte rögzítésre kerül, és mi az, ami a környezettől függ, olyan kérdés, amelyről századok óta veszekednek a filozófusok. A vita egészen a 20. századig csak bizonytalan körvonalú fogalmakra támaszkodott. Így például <span style="color: #800000">az, hogy a vér lehet nemes, évszázadokon át nem volt kétség tárgya; azt azonban kerülték, hogy meg kelljen mondani, valójában mi adódott át az arisztokrata szülők testéből a gyermekekébe. Továbbá, a 19. században úgy gondolták, hogy az alkoholizmus és az olyan betegségek, mint a tüdőbaj, „a vér útján” öröklődnek.</span> Vajon az egyének alá vannak vetve egy olyan sorsszerűségnek, amellyel szemben tehetetlenek, s amelyet tovább fognak adni gyermekeiknek?</p> <p>Hogy a DNS dönt szemünk vagy bőrünk színéről, ez hamar elfogadottá vált. De mi a helyzet mondjuk a túlsúllyal, az intellektuális és művészi képességekkel vagy éppen a nevelési stílussal? A legádázabb csörték akkor dúltak, amikor egy-egy kijelentésnek konkrét politikai fordításai is lehettek.</p> <p><span style="color: #800000">Az 1950-es években a náci és más rasszista rémtettek még frissen élő emléke miatt senki nem mert nyíltan olyasmit állítani, hogy az intelligencia, a nyelvi vagy a zenei érzék ott rejlik a génekben.</span> De az idő eltörli a lelkiismeret-furdalást. Amikor egy 1965-os <em>Nature</em>-cikk korrelációt közölt az egyes férfiaknál meglévő fölösleges Y kromoszóma és a lobbanékony vérmérséklet között, a mérleg nyelve a vele született felé billent. Négy évvel később egy másik felmérés azt hozta ki, hogy az Egyesült Államokban a feketék és a fehérek közti IQ-különbség genetikai tényezők következménye, s ebből olyan politikai következtetést vontak le, hogy a fekete gyermekekbe kevesebb közpénzt kell fektetni.</p> <h3>Forradalmi felismerések</h3> <p>Sokáig úgy tűnt, a gének az egyik irányból jönnek, a körülmények pedig a másikból, és a kettő viszonya, meg erőviszonya dönti el a végeredményt. <span style="color: #800000">Mígnem 1992-ben két fiatal tudós, Moshe Szyf genetikus és Michael Meaney agykutató a McGill Egyetemről (Montréal) – Freud és Darwin lábnyomát követve – maguk is beléptek egy bárba. S mire néhány sör után kijöttek, új, forradalmi nézőpont született. A lényege: neveltetésünk, élettapasztalataink közvetlenül befolyásolhatják génjeinket! Sőt, az is, amit szüleink, nagyszüleink, dédszüleink stb. átéltek.</span></p> <p style="text-align: center"><img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/moshe_szyf.jpg" alt="moshe_szyf.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="414" height="233" /><small>Moshe Szyf</small></p> <p style="text-align: center"><img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/meaney_epigenetika.jpg" alt="meaney_epigenetika.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="411" height="274" /><small>Michael Meaney</small></p> <p style="text-align: left">Ez a bár Madridban található; itt tartott akkoriban nemzetközi találkozót Spanyolország legrégebbi idegtudományi központja, a Cajal Intézet.</p> <p>A tudósok lelkes párbeszédbe merültek a genetika forró területéről: az <span style="color: #800000">epigenetikai változásokról.</span> <span style="color: #800000">Ezek során maguk a DNS-szakaszok nem módosulnak, azok átírása viszont igen. S ez messzemenő hatással lehet az egyed egészségére, vagy viselkedésére.</span></p> <h3>Gének feletti színeváltozás</h3> <p>Az 1970-es évek óta ismert, hogy a DNS szorosan feltekert kettős spiráljának minden egyes sejtmagban szüksége van valami extrára, ami pontosan megmondja neki, mely gének kerüljenek átírásra – legyen szó szív-, máj- vagy agysejtekről. Ilyen extra tényező például a metil-csoport, a szerves molekulák egyik alkotórésze. <span style="color: #800000">A metil-csoportok minden sejtben a DNS mellett találhatók, és csak azokat a géneket engedik átírni, amelyek az adott sejt számára szükségesek. A gének átírása ezen kívül időben is változik, például attól függően, mennyit aludtunk, stresszesek vagyunk-e, vagy esetleg betegek.</span> A görög epi előtag valaminek a felszíni, felületes módosulatát jelenti. Az epigenetikai módosulás <span style="color: #800000">olyan DNS-szerkezetváltozást jelent, amely nem jár a genetikai kódot meghatározó bázisszakasz változásával. A metilált szakasz csupán inaktívvá válik.</span></p> <p><img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/epigenetika_transzgeneracios_atadas5.bmp" alt="epigenetika_transzgeneracios_atadas5.bmp" class="imgnotext" width="414" height="851" />Kezdetben úgy tűnt, epigenetikai változások csak a magzati fejlődés alatt történnek. Majd sorra születtek a meglepő eredmények, melyek igazolták, hogy <span style="color: #800000">ezek a molekuláris kiegészítők felnőtt korban is csatlakozhatnak a DNS-hez: akár új étrend, vagy valamely vegyi anyag hatására is.</span> Még nagyobb volt a döbbenet, amikor kiderült, hogy <span style="color: #800000">az epigenetikai változások át is adódhatnak a szülőtől a gyermeknek, tőle pedig a következő generációknak.</span></p> <p>Randy Jirtle (Duke Egyetem) sokat idézett és látványos kísérletében<span style="color: #800000"> agouti gén sárga változatát hordozó, nagydarab nőstény egereket várandósságuk alatt metilgazdag táppal etetett,</span> vagyis sok folsavat, B12 vitamint, betaint és kolint adott nekik. E nőstények <span style="color: #800000">leszármazottai barna színűek lettek, s anyjukkal szemben nem voltak hajlamosak a hízásra és a cukorbetegségre. A sok metilcsoport kikapcsolta a gént. S ez a jelleg úgy öröklődött tovább, akárcsak egy génmutáció!</span></p> <p><span style="color: #800000"><img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/randy_jirtle_agouti_epigenetika.jpg" alt="randy_jirtle_agouti_epigenetika.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="579" height="408" /></span></p> <h3>Születés utáni öröklődés</h3> <p>Szyf és Meaney a madridi bárban merész következtetésre ragadtatták magukat, amely abban a pillanatban igen valószínűtlennek tűnt. Ha ételek és vegyi anyagok epigenetikai változásokat idézhetnek elő, nem lehet, hogy <span style="color: #800000">a szülők szerfüggősége, hanyagsága vagy más, lelki stresszhatások is módosíthatják a DNS-t az agy sejtjeiben? E felvetés alapozta meg a viselkedési epigenetikát, s vele az agy gyógyításának új útjait.</span></p> <p>A korai és a családi traumák hosszú távú hatása igen sokáig csak erős feltételezés volt. <span style="color: #800000">Ma már tudományos tény, hogy a magunk és elődeink egyes tapasztalatai akkor sem tűnnek el, amikor már rég feledésbe merültek.</span> <span style="color: #800000">Részeinkké válnak, molekuláris maradványokká, amelyek gyorsan ráépülnek genetikai állványzatunkra.</span> Egy ember nemcsak göcsörtös térdeit örökölheti a nagyapjától, hanem depresszióra való hajlamát is, amely azért alakult ki, mert kora gyermekkorában nem volt, aki törődjön vele.</p> <p>Ha viszont e nagyapát szerető nevelőszülők vették magukhoz, mi is élvezhetjük azt a segítséget, amelyben általuk részesült! Epigenetikusan nemcsak gyengeségeket kaphatunk, hanem erősségeket, ellenálló képességet is. Azoknak pedig, akik hordozzák felmenőik nyomorúságos tapasztalatainak nyomait, egyre több szer vagy terápiás módszer siethet a segítségére. Ezek maguk is előidézhetnek epigenetikus változásokat agyunkban. <span style="color: #800000">Ahogy a nagymama báli ruháját, epigenomunkat is viselhetjük, avagy lecserélhetjük.</span> <span style="color: #800000">A genomról régóta tudjuk, hogy az élet tervrajza. Az epigenom viszont az élet firkatáblája: ha úgy döntünk, a családi átok letörölhető róla.</span></p> <p><img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image/epigenetika_transzgeneracios_atadas.png" alt="epigenetika_transzgeneracios_atadas.png" class="imgnotext open-in-modal" width="541" height="416" />De mit is okoz pontosan a szülői szeretet, avagy elhanyagolás az agyban, ami aztán továbbadódik a következő nemzedékeknek? Rágcsálóknál, mivel gyorsabban váltakoznak a generációk, mindez könnyebben megfigyelhető.</p> <p>Még az 1950-es évekből származott egy különös felismerés. A kutatók által minden nap 15 percre kézbe vett patkánykölykök felnőve nyugodtabbak és stressztűrőbbek lettek, mint társaik. De mi állhat e mögött? Meaney arra jött rá, hogy az előnyt egyáltalán nem a kézbe vétel jelentette. Hanem hogy az anyaállat, mivel el akarta tüntetni az ember keze nyomát kölykéről, többet nyalogatta azt. Vagyis többet törődött vele.</p> <p>Meaney 1997-es <em>Science</em> cikkében megmutatta: a kölyökkori törődés közvetlen hatást gyakorol a stresszhormonok, például a kortikoszteron génjeinek kifejeződésére felnőtt korban. <span style="color: #800000">Minél többet nyalogatja az anya a kölykét, annál alacsonyabb lesz később e stresszhormon szintje.</span> Az anyai gondoskodás tehát hatással van bizonyos génekre, vonta le Meaney. Csak azt nem tudta még, hogyan.</p> <h3>Vudu genetika</h3> <p>Moshe Szyf az 1980-as évek végétől kezdve kutatott a McGill Egyetemen az epigenetikus változások szakértőjeként. Azt azonban Meaney-vel való találkozása előtt soha senkitől nem hallotta, hogy ilyen változások pusztán az anyai gondoskodás hatására is bekövetkezhetnek az agyban.</p> <p>Ez először kissé vudunak hangzott, vallja be Szyf. Egy molekuláris biológus számára az, ahol nem látja világosan a molekuláris útvonalakat, nem komoly tudomány. Lassan azonban megvilágosodott előtte, hogy az anyai gondoskodás igenis okozhat epigenetikai változásokat, bármilyen őrülten hangozzék is ez.</p> <p>Végül a két tudós úgy döntött, hogy közös kísérletezésbe kezdenek. Patkány anyáknál a tisztogató magatartás mutatja, hogy mennyire jó szülők. A kutatók ennek alapján kiválasztottak néhány rendkívül gondoskodó anyát, majd néhány gondatlant is. Amint a kölykök felnőttek, megvizsgálták a hippokampuszukat: ez az agyterület alapvető szerepet játszik a <a href="http://tudomany.blog.hu/2016/10/27/stressztrendek" target="_blank" rel="noopener noreferrer">stresszválaszban</a>. <span style="color: #800000">Az elhanyagolt utódoknál erősen metilálódtak az egyik stresszhormon receptorának génjei, a lelkiismeretesen nevelt kölyköknél viszont alig. Utóbbiak sokkal jobban tűrték a stresszt.</span></p> <h3>Tartós, de visszafordítható károk</h3> <p>Második kísérletükben a tudósok azt akarták kimutatni, hogy ez csakis az anyai viselkedésnek volt köszönhető, nem pedig a géneknek. Kicserélték hát a kölyköket: a figyelmetlen anya gyermekeit adták a gondoskodó anyának, és viszont. <span style="color: #800000">A rossz anyával felnövő gyerekek hippokampuszában kevés lett a receptor, és idegesen viselkedtek. A jó anya által nevelt kölykökből nyugodt és bátor felnőttek váltak, sok receptorral.</span></p> <p>Fennmaradt még a kérdés, hogy visszafordíthatóak-e ezek a változások? A kutatók újabb patkányokat neveltettek fel alkalmatlan anyákkal. Miután a szokásos kár létrejött, az utódok agyába trichostatin A infúziót adtak: ezzel a szerrel a metilcsoportok elmozdíthatók. Ezek az állatok nem mutattak olyan viselkedésproblémákat, mint a rossz anyák kölykei általában, és agyukban sem voltak kimutathatók az epigenetikus változások.</p> <p>Embernél az első adatok arra utalnak, hogy a gyermekkori bántalmazás hatására komoly epigenetikai változások következnek be, amelyek a felnőtt agyban is kimutathatók. Szyf harminc férfi agyát vizsgálta haláluk után. 18-an öngyilkosságot követtek el, gyerekkorukban pedig bántalmazták vagy elhanyagolták őket, 12 férfi hirtelen halálát viszont más okozta, és gyermekként nem szenvedek el különösebb bántalmazást. A kutató mind a 18 öngyilkos hippokampuszában talált epigenetikai módosulásokat, a másik 12 férfinál nem.</p> <p>Mivel élő emberektől agyminták nemigen vehetők, Szyf vérmintákban vizsgálja az epigenetikai elváltozások jegyeit. Kérdés azonban, hogy az ilyen elváltozások visszafordíthatók-e. Eric Nestler, a Texasi Egyetem orvosi karának munkatársa úgy véli, <span style="color: #800000">az agyban történt, káros epigenetikai változások egy része gyógyszerekkel, sőt pszichoterápiával is eltüntethető.</span></p> <h3>Újragondolni a nevelést</h3> <p>Korai élettapasztalataink, szerencsénkre vagy sem, beépültek a testünkbe és az agyunkba. A korai krónikus stressz nemcsak a gyermek értelmi és érzelmi fejlődését veti vissza, hanem azokat a speciális képességeit is, amelyek majdan a következő nemzedék neveléséhez szükségesek lesznek.</p> <p>Korai elhanyagolás vagy bántalmazás valószínűbben rontja le a homloklebenyi működést. A rossz bánásmódnak kitett gyerekből a legjobb elhatározásai ellenére is olyan szülő válhat, aki a stresszre dühkitöréssel reagál, vagy azonnali megnyugvást keres, ennek következménye lehet túlzott alkoholfogyasztás, egyéb szerhasználat, falási rohamok. <span style="color: #800000">A tartós korai stressz az agynak nemcsak a működését, hanem szerkezetét is befolyásolja. Különösen veszélyeztetett a hippokampusz, mivel ennek fejlődése főként az első két életévre esik. Az ekkor elszenvedett pszichés károsodás révén a hippokampusz térfogata kisebb lesz, ami gyengébb emlékezőképességben is megnyilvánul. Ezen felül az egész agykéregben kevesebb lesz az idegsejt-kapcsolat, ami majdan fogékonyabbá tehet a pszichiátriai betegségekre.</span></p> <p>Darlene Francis (Kalifornia Egyetem, Berkeley) bizonyította, hogy az anyai viselkedés nemcsak az utód stresszre adott válaszát programozza be, hanem a nőstény utódok anyai viselkedését is. Az anyai viselkedés minősége nem kis részben epigenetikus úton adódik át egyik nemzedéktől a másiknak. <span style="color: #800000">Úgy nevelünk, ahogy minket neveltek? Legalábbis hajlamosak vagyunk rá.</span></p> <p>Egy Meaney-tanítvány, Frances Champagne (Columbia Egyetem, New York), az anyai hatás egyik vezető kutatója által irányított kísérlet megmutatta, hogy <span style="color: #800000">a figyelmetlen anyák kölykeinél az ösztrogén nemi hormon receptorai is metilálódtak az agyban. Amikor e kölykök felnőttek, a kevesebb ösztrogén receptor miatt ők is kevésbé voltak figyelmesek saját utódaikkal.</span></p> <p style="text-align: center"><img src="http://m.blog.hu/tu/tudomany/image//frances-champagne_epigenetika.png" alt="frances-champagne_epigenetika.png" class="imgnotext" width="431" height="275" /><small><span>Frances Champagne</span></small></p> <p>Champagne saját munkásságából levont fő következtetése, hogy a stressz erősen elnyomja az anyai viselkedést, legyen szó állatokról vagy emberekről. A kutatónő ezért azt tanácsolja az anyáknak, ne aggódjanak folyton amiatt, hogy jól teszik-e a dolgukat. A legfontosabb, hogy alacsony szinten tartsák a stesszt. És az érintés, amely elősegíti az agy fejlődését. <span style="color: #800000">Az érintés hiánya a korai években alulfejletté teszi a szerotonin, a belső opiát és az oxitocin receptorokat. E hírvivők szükségesek a nyugalom, a boldogság érzéséhez, az oxitocin ezen felül az anyai és a szerelmi kötődésben is alapvető.</span></p> <h3>A babázás megjósolhatja a nevelési stílust</h3> <p>Néha szinte lehetetlen eltalálni, milyen szülő válik valakiből. De egy tanulmány szerint ez mégis megjósolható, méghozzá abból, ahogy a jövendő apa és anya egy babával játszik. Az Ohioi Állami Egyetem kutatói levideóztak 200 gyermeket váró párt babázás közben. Megmondták nekik, hogy a játékbaba születendő gyermeküket képviseli.</p> <p>A szülés után ismét lefilmezték a párt a gyerekkel, és összehasonlították a két felvételt. A hasonlóság döbbenetes volt. A babázás során egymást bátorító, együttműködő párok ugyanígy tettek, mikor saját gyermekük lett. Akik a babázáskor olyanokat mondtak, mint „ugye, az igazi gyerekedet nem így fogod majd”, és hasonlók, azok később a gyerekük feje fölött is vitatkoztak.</p> <p>Az egyik kutatót nagyon meglepték ezek a hasonlóságok. Azt jelenti ez, hogy az apa és anya szülői viselkedése jóval a gyerek születése előtt kialakul, és már 5 perces játék is meg tudja jósolni a majdani viselkedést. Ahol szükséges, korai terápia segíthet a pároknak, hogy <span>gyermekükkel </span>biztonságos kötődést alakítsanak ki.</p> <p>© Jakabffy Éva</p> <p>A blog tartalma szerzői jogi védelem alatt áll, vagyis NEM MÁSOLHATÓ</p>rich