<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tudomány</provider_name><provider_url>https://tudomany.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Janguli</author_name><author_url>https://tudomany.cafeblog.hu/author/janguli/</author_url><title>Kémiai Nobel-díj 2012.</title><html>&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Két amerikai tudós, a 69 éves&nbsp;&lt;em&gt;Robert J. Lefkowitz&nbsp;&lt;/em&gt;és az 57 esztendős&nbsp;&lt;em&gt;Brian K. Kobilka&lt;/em&gt;&nbsp;kapta az idei kémiai Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémián bejelentett döntést meghozó bizottság szerint a két kutató a sejtműködés szabályozásában fontos szerepet játszó G-fehérje-kapcsolt receptorok vizsgálata terén elért eredményeivel érdemelte ki a díjat.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;&nbsp;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;table border=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;0&quot; class=&quot;cikkkeptable&quot; align=&quot;left&quot;&gt;
&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;&lt;img class=&quot;cikkep&quot; src=&quot;http://mta.hu/data/cikk/13/6/71/cikk_130671/lefkowitz_audio_frame_435.jpg&quot; alt=&quot;Robert J. Lefkowitz&quot; title=&quot;Robert J. Lefkowitz&quot; width=&quot;190&quot; height=&quot;152&quot; align=&quot;left&quot; /&gt;&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td class=&quot;cikkepalairas&quot;&gt;Robert J. Lefkowitz&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;
&lt;/table&gt;
&lt;p&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A G-fehérje-kapcsolt receptorok, vagyis érzékelők a sejtmembránban található, transzmembránfehérjék egyik családját alkotják. Elhelyezkedésükből adódóan képesek a külvilágból érkező jeleket a sejtek belsejébe továbbítani.&lt;/p&gt;
&lt;table border=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;0&quot; class=&quot;cikkkeptable&quot; align=&quot;right&quot;&gt;
&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;&lt;img class=&quot;cikkep&quot; src=&quot;http://mta.hu/data/cikk/13/6/71/cikk_130671/kobilka_300.jpg&quot; alt=&quot;Brian K. Kobilka&quot; title=&quot;Brian K. Kobilka&quot; width=&quot;141&quot; height=&quot;181&quot; align=&quot;right&quot; /&gt;&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td class=&quot;cikkepalairas&quot;&gt;Brian K. Kobilka&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;
&lt;/table&gt;
&lt;p&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&quot;&lt;em&gt;Robert J. Lefkowitz&lt;/em&gt;&nbsp;az elmúlt fél évszázadban rendkívül sokat tett azért, hogy a receptorokkal kapcsolatos ismereteink gyarapodjanak&quot; – mondta az immár Nobel-díjas tudós munkásságáról&nbsp;&lt;a href=&quot;http://mta.hu/mta_tagjai?PersonId=15560&quot;&gt;Hunyady László&lt;/a&gt;&nbsp;akadémikus, aki a G-fehérje-kapcsolt receptorok hazai kutatójaként az amerikai professzorral közösen publikált tudományos&nbsp;&lt;a href=&quot;http://www.pnas.org/content/100/19/10782.abstract&quot;&gt;cikket&lt;/a&gt;. Mint elmondta,&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;color: #ffcc00&quot;&gt; a humán genomban található fehérjét kódoló gének körülbelül 4 százaléka kódol a G-fehérje-kapcsolt receptorok nagy családjába tartozó receptort. Ezek közé számos hormon, neurotranszmitter, és más kémiai mediátor receptora mellett a szaglóreceptorok, egyes ízérzékelő receptorok, valamint a fény érzékeléséért felelős molekula, a rodopszin tartozik.&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;table border=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;0&quot; class=&quot;cikkkeptable&quot; align=&quot;left&quot;&gt;
&lt;tbody&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;&lt;img class=&quot;cikkep&quot; src=&quot;http://mta.hu/data/cikk/13/6/71/cikk_130671/Kobilka_2011_11_245x325.jpg&quot; alt=&quot;A Nature 2011. július 19-én megjelent számának címlapja a G-fehérje-kapcsolt receptorok képével&quot; title=&quot;A Nature 2011. július 19-én megjelent számának címlapja a G-fehérje-kapcsolt receptorok képével&quot; width=&quot;196&quot; height=&quot;255&quot; align=&quot;left&quot; /&gt;&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td class=&quot;cikkepalairas&quot;&gt;
&lt;p&gt;A Nature 2011. július 19-én&lt;br /&gt;megjelent számának címlapja&lt;br /&gt;a G-fehérje-kapcsolt&lt;br /&gt;receptorok képével&lt;/p&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;/tbody&gt;
&lt;/table&gt;
&lt;p&gt;E fehérjéknek gyógyszercélpontokként is kiemelkedő jelentőségük van, ami szoros összefüggésben áll élettani szerepükkel. &quot;A sejtek közötti szabályozás is rajtuk keresztül történik. A különböző hatóanyagok felismerése végett van egy olyan specifikus kötőhelyük, amit kémiai szerekkel is nagyon jól lehet támadni&quot; – magyarázta&nbsp;&lt;em&gt;Hunyady László&lt;/em&gt;.&nbsp;&lt;em&gt;Robert J. Lefkowitz&lt;/em&gt;munkásságát méltatva kiemelte iskolateremtő tevékenységét is. A másik kitüntetett, Brian K. Kobilka&nbsp; – aki tavaly képalkotó eljárással rögzítette azt a pillanatot, amikor a hormon aktiválja az adrenalin receptorát, és jelet küld a sejtnek – is az ő tanítványa volt.&nbsp;&lt;em&gt;Hunyady László&lt;/em&gt;&nbsp;szerint a két amerikai kutató eredményeinek köszönhetően új terápiás lehetőségek nyílnak meg, és távlati célként lehetségessé válhat, hogy a tudósok a receptorok szerkezetének ismeretében optimalizálják az azokra ható vegyületeket.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;&nbsp;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>