1.0Tudományhttps://tudomany.cafeblog.huJangulihttps://tudomany.cafeblog.hu/author/janguli/<h1><span style="color: #ffcc00">Előhang</span></h1> <p> </p> <p><em>amelyben egy orosz anarchista megszökik a börtönből</em></p> <p style="text-align: right">Bántott látnom az öregember nyomorúságos állapotát, így a némi enyhülést adó alamizsnám nekem magamnak is megnyugvás.</p> <p style="text-align: right"><small>Thomas Hobbes, amint megmagyarázza,</small></p> <p style="text-align: right"><small>miért adott 6 pennyt egy koldusnak.</small></p> <p> </p> <p><img class="imgright" style="width: 181px;height: 235px;margin-left: 5px" alt="" src="http://tudomany.blog.hu/media/image/Kropotkin_Pjotr.jpg" />A fogoly dilemmában volt. Miközben lassan lépdelt a megszokott útvonalon, egyszerre csak meghallotta a hegedűszót – egy sodró Kontski-mazurkát – a börtönudvarra néző ház nyitott ablakából. A jel! Ám sétája közben épp a nyitott börtönkaputól legtávolabbi ponton haladt át. A menekülési terv vagy elsőre sikerül, vagy soha, ugyanis az őrök meglepésén múlik.</p> <p>Most kell ledobnia magáról a nehéz köntöst. A kaput a szokásos tűzifa-szállítás miatt nyitották ki. Ha egyszer kijutott, barátai gyorsan behúzzák egy kocsiba, s megindulnak Szentpétervár utcáin. A gondosan kidolgozott tervet zsebórába rejtve, titkosírásos szövegben juttatta el hozzá egy hölgy-látogató. Az úton több kilométeren át vannak elhelyezve barátai: mindegyiküknek más és más módon kell jelezniük a következő számára, hogy üres az utca. A hegedűszó a jel, hogy kint szabad az út – a kocsi a börtönkórház kapujától nem messze a helyén várakozik, a fogoly cinkosa az őrrel félrevezető beszélgetésbe merül a paraziták mikroszkóp alatti megjelenéséről (kinyomozták: a mikroszkóp az őr hobbija); – és hogy minden készen áll.</p> <p>Ám elég a legkisebb elcsúszás, hogy az utolsó esélyt is elveszítse. A szentpétervári katonai börtönkórházból valószínűleg a <span style="color: #ffcc00"><strong>Péter-Pál erőd</strong></span> nyirkos, betegítő homályába küldenék vissza, ahol már eltöltött két magányos, skorbuttal súlyosbított évet.<img class="imgnotext" style="width: 464px;height: 348px;margin-right: auto;margin-left: auto" alt="Péter-Pál-erőd" src="http://tudomany.blog.hu/media/image/peter-paul-fortress-in-st-petersburg-1.jpg" />A pillanatot ezért a legkörültekintőbben kell megválasztania. Folytatódik-e a mazurka, amíg eléri az úton a börtönkapuhoz legközelebb eső pontot? Melyik pillanatban kezdjen el rohanni? Remegő léptekkel indult vissza a kapuhoz vezető úton. Elérte a végét, megfordult, s rápillantott az őt követő őrre: amaz ötlépésnyire állt mögötte. A hegedű még mindig szólt (és milyen szépen, gondolta).</p> <p>Most! – Két gyors, ezerszer begyakorlott mozdulattal ledobta az ormótlan öltözéket és futásnak eredt.</p> <p><!--more--></p> <p>Az őr üldözőbe vette. Előre szegezte puskáját, hogy leszúrja a bajonettel. De a kétségbeesett elszántság erőt adott a fogolynak, aki üldözője előtt néhány lépéssel sértetlenül elérte a bejáratot. A kapuban megingott egy pillanatra: hiszen a kocsiban katonai sapkát viselő ember ül! Eladták az ellenségnek! – villant át az agyán. Ám mikor a sapka alatt felismerte barátja vöröses pofaszakállát, felugrott a kocsiba, amely nekiiramodott a város utcái felé; az üldözést megakadályozták barátai, akik az összes közeli konflist előre kibérelték. Mindenekelőtt egy borbélyhoz hajtattak, hogy levágassák a fogoly szakállát; estére pedig Szentpétervár egyik legdivatosabb éttermébe húzódtak be, ahol a titkosrendőrségnek eszébe sem jutott volna keresni őt.</p> <p><!-- [if gte mso 9]>--> <p><strong><span>Kölcsönös segítség</span></strong></p> <p><img alt="Kropotkin-young" src="http://tudomany.blog.hu/media/image/Kropotkin_young.jpg" />Sok évvel később a fogoly visszaemlékezett: szabadságát mások bátorságának köszönhette. A zsebórát hozó asszonyénak, a hegedülő hölgyének, a kocsit vezető barátjáénak, a benne ülő orvosénak és a sok összeesküvőének, akik az utcákon akadályozták a forgalmat, mialatt ő szökését véghezvitte. A börtönből csoportos erőfeszítés révén menekült meg: s ezen emlék nyomán pattant ki elméjéből egy globális elmélet az emberi evolúcióról.</p> <p>Ma Pjotr Kropotkin hercegre úgy emlékeznek (már akik egyáltalán emlékeznek), mint anarchistára. Ám hosszú, ellentmondásokkal teli közszereplésének legdrámaibb és legemlékezetesebb momentuma ez a cári börtönből történt 1876-os szökése volt.</p> <p> </p> <p>Kora fiatalságától kezdve sok mindenben jeleskedett. Előkelő tábornok fiaként nyolcéves korában tűnt fel <span><strong>I. Miklós </strong></span>cárnak <img src="http://tudomany.blog.hu/media/image/Nicholas_II_of_Russia_painted_by_Earnest_Lipgart.jpg" style="width: 129px;height: 191px" alt="" />egy bálon, perzsa apród-öltözetében; ezután a hadapródiskolába – Oroszország leginkább elit-jellegű katonai iskolájába – került.</p> <p> </p> <p>Itt Kropotkint kiváló előmeneteléért „ajtónállónak” szemelték ki, s e poszt azzal járt, hogy a cár - immár <strong><span>II. Sándor</span></strong> - <img src="http://tudomany.blog.hu/media/image/Alexander_II_of_Russia.jpg" style="width: 135px;height: 170px" alt="Alexander_II_of_Russia" />személyes apródja lett. Ragyogó katonai vagy diplomáciai pálya előtt állt.</p> <p>Egy szabadgondolkodó francia nevelő hatására azonban más elképzelések születtek e kiváló elmében. Csatlakozott egy megbocsáthatatlanul nem divatos szibériai ezredhez, s éveket töltött azzal, hogy felkutatva a távol-keleti végeket, az ottani hegyeken és folyókon keresztül új utakat fedezzen fel, s korát megelőző elméleteket alakítson ki az ázsiai kontinens geológiájáról, történetéről. Mire visszatért Szentpétervárra, immár tekintélyes földrajztudósként, már egyben a politikai börtönöktől megcsömörlött titkos forradalmár is volt.</p> <p><img src="http://tudomany.blog.hu/media/image/anarchia_mihail_bakunyin.jpg" style="width: 109px;height: 136px" alt="" />Egy svájci utazása alkalmával az anarchista <strong><span>Mihail Bakunyin</span></strong> hatása alá került, majd egy titkos fővárosi anarchista körhöz csatlakozva a forradalom előkészítésén dolgozott.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p><img alt="winter_palace_st_petersburg_russia" style="width: 517px;height: 364px" src="http://tudomany.blog.hu/media/image/winter_palace_st_petersburg_russia.jpg" /></p> <p>Sokszor egyenesen a <span><strong>Téli Palota</strong></span>-beli vacsoráról érkezett a gyűlésekre, hogy titokban a munkások és parasztok közt agitáljon. Gyújtó hatású pamfleteket publikált Borogyin álnéven, s emellett nagy lázító szónok hírére tett szert.</p> <p>Amikor a rendőrség elcsípte Borogyint – akiről kiderült, hogy nem más, mint a híres Kropotkin herceg –, a döbbent cár és egész udvara igen megharagudott. Ám haragjuk még nagyobb lett, amikor két évre rá ily bravúrosan szökött meg a börtönből s jutott ki észrevétlenül külföldre. Angliában, Svájcban, Franciaországban élt, majd végül – miután sehol másutt nem akarták befogadni – ismét Angliában. Itt az agitációról fokozatosan megfontoltabb tevékenységekre váltott át: filozófiai írások, beszédek az anarchizmus ügye mellett, illetve a rivális marxizmus ellen, melyről úgy gondolta: újból létre kívánja hozni azt a központosított, autokratikus és bürokratikus államot, amelynek aláásásáért ő másokkal egyetemben oly keményen küzdött.</p> <p><img src="http://tudomany.blog.hu/media/image/kropotkin_draw.jpg" style="width: 356px;height: 387px" alt="" />1888-ban a kopaszodó, szakállas, szemüveges, kövérkés, nyájas modorú Kropotkin az elszegényedett szabadfoglalkozású író életét élte a London melletti Harrow-ban, türelmesen várva, hogy szülőhazájában kitörjön a forradalom.</p> <p> </p> <p>Ekkor történt, hogy megjelent <span><strong>Thomas Henry Huxley</strong></span> <img alt="" style="width: 165px;height: 204px" src="http://tudomany.blog.hu/media/image/thomas_henry_huxley-1846.jpg" />egy tanulmánya, amellyel Kropotkin oly szélsőségesen nem értett egyet, hogy – anarchista létére – belekezdett abba a munkába, amelynek révén hatása maradandóvá lett; ma főleg e műve miatt emlékeznek rá, melynek címe: <strong><em><span>Mutual Aid, a Factor of Evolution (Kölcsönös segítség mint evolúciós tényező). </span></em></strong>Prófétikus mű, noha megvannak a maga hiányosságai.</p> <p>Huxley azt állította, hogy a természet az önös élőlények közti könyörtelen harc színtere, s ezzel ama hagyományt folytatta, amely Malthuson, Hobbes-on, Machiavellin és Szt. Ágostonon keresztül a régi görög szofistákig megy vissza, s amely szerint az emberi természet lényegét tekintve individualista és önző, hacsak nem zabolázza meg a kultúra.</p> <p>Kropotkin egy másik (Godwinon, Rousseau-n, Pelagiuson át Platónig visszavezethető) hagyományra apellál: az ember erényesnek és jószándékúnak születik, s a későbbiekben csupán a társadalom rontja el.</p> <div><!--[if gte mso 9]>--> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 <!-- [if gte mso 9]>--> <!-- [if !mso]>--><object classid="38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id="ieooui"></object> st1:*{behavior:url(#ieooui) } <!-- [if gte mso 10]>--> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </p> <p>Kropotkin szerint a Huxley által a „létért való küzdelemre” helyezett hangsúly egyszerűen nincs összhangban azzal, amit ő a természetben megfigyelt – nem is beszélve az emberek világáról.</p> <p><img class="imgleft" style="width: 156px;height: 163px;margin-right: 5px" alt="" src="http://tudomany.blog.hu/media/image/Thomas-Hobbes.jpg" />Az élet nem véres pankráció (vagy ahogy Huxley <span style="color: #ffcc00"><strong>Thomas Hobbest</strong></span> parafrazeálta: „mindenki háborúja mindenki ellen”), hanem éppúgy jellemzi az együttműködés, ahogy a versengés. S a leginkább együttműködő állatok tűnnek a legsikeresebbnek. Az evolúció nemcsak úgy hat, hogy az egyedeket egymás ellen uszítja, hanem azáltal is, hogy jelzi: keressék a kölcsönös előnyöket.</p> <p>Kropotkin elvetette, hogy az önzés állati örökség, s az erkölcs civilizációs eredetű. Nézete szerint az együttműködés ősi, az állatvilágból származó hagyomány, mellyel az ember – mint az állatok is – fel van ruházva. Ám ha közvetetten vizsgáljuk, s ezt kérdezzük a természettől: „melyek azok a fajok, amelyek a legéletképesebbek; azok, amelyek állandó harcban állnak egymással, vagy éppenséggel az egymást támogatók? Rögtön látjuk, hogy minden kétséget kizáróan azok az állatok a legéletképesebbek, amelyek a kölcsönös segítség szokásait elsajátítják”. Kropotkin nem tudta megemészteni azt a gondolatot, hogy az élet önző lények könyörtelen harca. Hiszen a börtönből is egy tucatnyi hű barátja szöktette meg élete kockáztatásával. A Huxley-féle küzdelem mely összetevője magyarázná ezt az önzetlenséget? A papagájok – írta – magasabb rendűek más madaraknál, mert társasabbak, s így intelligensebbek is. Az embereknél pedig az együttműködés ugyanolyan jelentős a primitív törzsekben, mint a civilizált polgárok közt. A falusi közbirtoktól egészen a középkori céh berendezkedéséig minél inkább segítették egymást az emberek, a közösség annál jobban virágzott.</p> <p><img class="imgnotext" style="width: 480px;height: 282px;margin-right: auto;margin-left: auto" alt="" src="http://tudomany.blog.hu/media/image/Grigory-Myasoedov-xx-Harvest-Time-Mowers-1873-xx-The-State-Russian-Museum(1).jpg" />A rétet kaszáló orosz közösség látványa – ahogy haladnak előre az egymással versengő, kaszás férfiak, miközben az asszonyok a füvet kazlakba hányják – az egyik leginkább áhítatot keltő látvány; azt mutatja, milyen lehet – és milyen kellene, hogy legyen – az emberi munka.</p> <p>A kropotkini evolúciós elmélet – szemben Darwinéval – nem mechanikus. Hogy a kölcsönös segítség ennyire bevált, azt ő nem tudta mással magyarázni, mint hogy a társas fajoknak és csoportoknak – a kevésbé társasakkal összehasonlítva – szelektív módon jobb a túlélésük: ez pedig nem más, mint a versenynek és a természetes kiválasztódásnak az egyedről a csoportra való áthelyezése. Viszont a száz évvel későbbi közgazdaságtanban, politikában és biológiában az ő eredeti kérdése hangzik fel újra: ha az élet versengés és harc, akkor miért találjuk magunk körül az együttműködés annyi jelét? S különösen az emberek miért oly lelkes együttműködők? Az ember ösztönösen antiszociális, vagy éppen az ellenkezője? Könyvemben ezt kutatom: az emberi társadalom gyökereit. Ki fogom mutatni, hogy Kropotkinnak félig igaza volt, s e gyökerek jóval mélyebbre nyúlnak vissza, mint gondolnánk. A társadalom nem azért működik, mert tudatosan kiterveltük, hanem mert kialakult hajlamainknak egy igen ősi terméke. A szó szoros értelmében természetünk részét képezi.</p> <!-- [if gte mso 9]>--> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 <!-- [if gte mso 9]>--> <!-- [if gte mso 10]>--> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} <p><span style="color: #ffcc00"><strong>Eredendő erény</strong></span></p> <p>Ez a könyv az emberi természetről szól, mégpedig annak meglepően szociális voltáról. Városokban lakunk, csapatokban dolgozunk, életünket kapcsolatok pókhálója fonja be, össze vagyunk kötve rokonokkal, kollégákkal, társakkal, barátokkal, felettesekkel, beosztottakkal. Bármennyire mizantrópok is lennénk, nem volnánk képesek egymás nélkül élni. A gyakorlat szintjén is alighanem egymillió éve annak, hogy utoljára bármilyen emberi lény teljesen és meggyőző módon meglehetett önmagában: fennmaradhatott anélkül, hogy ő és embertársai megosztották volna egymással különböző jártasságaikat. Mi emberek jóval inkább függünk fajtársainktól, mint bármely más főemlős. Inkább olyanok vagyunk, mint a társadalmuk rabszolgáiként élő hangyák és termeszek: számunkra az erény szinte kizárólag a társadalom érdekében tanúsított magatartás. Kropotkin jogosan hangsúlyozta, mekkora szerepet játszik fajunknál a kölcsönös segítség; viszont tévedett – az antropomorfizmus hibájába esve –, amikor ebből arra a következtetésre jutott, hogy ez más fajokra is érvényes volna. Az embert más fajoktól megkülönböztető egyik alapvető vonás – mely ökológiai sikerünket is magyarázza –, a mi hiper-szociális ösztönkészletünk.</p> <p class="MsoNormal"><img class="imgleft" style="width: 114px;height: 158px;margin-right: 5px" alt="" src="http://tudomany.blog.hu/media/image/__Matt-Ridley-Az-ereny-eredete-egyuttmukodes.jpg" />Matt Ridley: Az erény eredete <a href="http://www.libri.hu/konyv/az-ereny-eredete.html">itt megrendelhető</a>.</p>rich