Mint egykor Sztálin, Putyin is a politikai hatalom szolgálatába állítja az áltudományokat. A Kreml ma hatalmas összegeket juttat olyan kutatóknak, akik a nacionalista ideológiákat akár csalás árán is hajlandók tudományosnak álcázott adatokkal megtámogatni.
Kívülről a ceremónia teljesen szabályosnak tűnik – számol be a Russian Life újságírója, Maria Antonova. Szép nagy lakásban tartják, nem messze a Kremltől. Közönsége többségében lelkes és kíváncsi fiatalokból áll. A zsűrit a kor legjobb tudományos szellemei alkotják. Viszont nem valódi orosz tudományos eredményekért adnak díjat, hanem azért, hogy az illető hozzájárult a tudatlanság tömeges terjesztéséhez. A szavazatokat egy alufólia kalapba dobálják.
Az „áltudományok akadémiájának tiszteletbeli tagja” címet elsőként Irina Jermakova kapja, a GMO egyik legádázabb ellenzője. Jermakova azt állítja, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek biológiai fegyverek, amelyeket az amerikaiak találtak ki az oroszok kiirtására. Másik elmélete, hogy a férfiak a hermafrodita amazonoktól származnak: „Régészeti feltárások bizonyítják, hogy az Y-kromoszóma sokkal fiatalabb, mint az X-kromoszóma. Körülbelül 80 ezer évvel fiatalabb, és azelőtt nem létezett. Ezt mutatták ki a mitokondriális DNS-ből. A hermafroditáknak férfi és női szerveik is voltak; de nő-hermafroditáknak tekinthetők, mert képesek voltak utódok létrehozására. Egyfajta szexuális kontaktust létesítettek önmagukkal, és megszülték az utódaikat. Ha egy nő partnert választott magának, azért tette, mert nem lett saját gyereke. Az amazon partner megvédte őt, élelmet hozott neki, és segített felnevelni a gyerekeit. Milyen nőkből lettek a jó vadászok? Azokból, akik kevésbé érzelmesek, viszont agresszívebbek voltak. Így haladt előre az evolúció. Új hormon alakult ki: a férfihormon. Ez alig különbözött a női hormontól: csak egy oldalsó benzolgyűrűben volt eltérés. De ennek a hormonnak más funkciói voltak: fokozta az izomerőt, aktiválta a bal agyféltekét.”
Irina Jermakova
Az áltudomány-díj trófeája: gyíkemberre hasonlító figura, amely egy piramis csúcsán csücsül Rodin Gondolkodójának pózában.
A díj szép fricska az orosz tudományos világ részéről, amely a romló hangulat ellenére semmit nem veszített humorérzékéből. A tribünön az esemény szervezője, tudományos újságíró és kutató, Alekszandr Szokolov mondja a nézőknek: minél több embernek kell látnia, mennyire élő a tudomány Oroszországban, és hogy vannak eszközei saját maga megvédésére!
Csakhogy ami a tényeket illeti, ez egyre kevésbé igaz.
Veszélyben a tudomány
Abban az országban, amely 17 tudományos Nobel-díjast mondhat magáénak, a tudomány veszélyben van. A baj nem korlátozódik a szamárbőrként zsugorodó finanszírozásra, sem a korrupcióval és agyelszívással sújtott kutatási területekre. A rossz érzést elsősorban a kormánynak az a tendenciája okozza, hogy nagyra becsüli az olyan áltudósokat, mint Jermakova. Egy bizonyos ideje a Kreml terjeszti és teszi hivatalosan elfogadottá az áltudományokat, amelyekbe gyakran jó adag nyugatellenes retorika is keveredik.
Jermakova például az állami televízió mellett az orosz parlamentben is szakértőként szólalt fel, hogy támogassa a GMO-t ellenző populista képviselőket. Nézeteit egy az egyben visszhangozta Jevgenyij Fjodorov többségi párti képviselő a Rosszija 24 csatornán: „Miután Oroszország csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez, az nyomást gyakorolt rá, hogy tegye lehetővé a génmódosított termékek behozatalát. Ez teljességgel politikai nyomás”. A cél a meddőség kockázatainak fokozása, ezáltal a lélekszám csökkentése az orosz népességnél. Ezek után tavaly az Orosz Tudományos Akadémia élénk ellenkezése dacára fogadtak el törvényt a GMO tilalmáról.
Hírhedt testvérpár
Mihail Kovalcsuk fizikus a Kurcsatov Atomkutató Intézet igazgatója: ez Oroszországban a nukleáris kutatás és fejlesztés fő központja. Tavaly, éppen az oroszok szíriai támadásának kezdete napján Kovalcsuk előadást tartott az orosz szenátorok előtt. Felhívta a figyelmet az Egyesült Államok által felügyelt nemzetközi elitre, amely a homo sapiens új alfaját kívánja létrehozni: lefokozott identitású, robotszerű szolgákat, akik keveset esznek, még kevesebbet gondolkodnak, és csak parancsra szaporodnak. A Nyugat-ellenes összeesküvés-elmélettől Mihail Kovalcsuk elsősorban több támogatást remélt, hogy intézete a kutatás élvonalában maradhasson. Ő egyébként Putyin egyik tudományos tanácsadója, nem mellesleg testvére Jurij Kovalcsuk milliárdos üzletembernek, a Bank Rosszija elnökének, akit Putyin és az orosz felső vezetés személyes bankárának neveznek, és 2014-ben, az ukrán válság kapcsán az EU-ból kitiltottak listáján szerepelt.
Mihail Kovalcsuk
Hálózatára, főleg Putyin támogatására való tekintettel Mihail Kovalcsukot sokáig az orosz Akadémia elnöki posztjára is esélyesnek hitték. Csakhogy mivel az Akadémia demokratikusan választja mind tagjait, mind elnökét, az intézmény ellen tudott állni. 2008-ban Kovalcsukot még teljes jogú tagnak se választották meg, az pedig az elnökség előfeltétele.
Sokak szerint Kovalcsuk háttérbe szorítása magyarázza azt, hogy az orosz kormány 2013 óta le akarja építeni az intézményt. Számos épületét eladták, a kutatók egy részét mezőgazdasági és orvosi akadémiákba csoportosították át, mert ezek kevésbé rigorózusak. A tudományos szervezetek újonnan létrehozott ügynöksége (FASO Russia), amelyet az Akadémia felügyeletével bíztak meg, sérti annak függetlenségét. E reformok súlyos károkat okoztak ebben a 18. századi intézményben – jelenti ki Alekszandr Szergejev tudományos újságíró. A tudósok belefulladnak a papírmunkába, és alá vannak vetve a nem-tudósok hatalmának. Közben Kovalcsuk és a Kurcsatov Intézet tovább erősödik, már az Akadémia egyes kutatóközpontjai felett is kontrollt gyakorolnak.
KERET
Mihail Kovalcsuk egyik példaképe nem más, mint Lenin. Kovalcsuk a tudománnyal és oktatással foglalkozó elnöki tanács ülésén méltatta Leninnek azt a képességét, hogy emberek millióinak gondolkodását tudta befolyásolni. Mint mondta, ilyen jól szervezettnek kellene lennie a tudománynak is. Putyin erre indulatosan azt válaszolta: Lenin atombombát helyezett el az Oroszországnak nevezett épület alá, és ez a bomba aztán felrobbant. Az elnök szerint nem volt szükség az egykori szovjet vezető által meghirdetett világforradalomra sem. Putyin már korábban is a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte a szovjet birodalom összeomlását.
“Noosz-kópé”
Ma az áltudományok imádói és terjesztői mindenütt ott vannak az orosz kormányzatban. Az észt származású, addig szinte teljesen ismeretlen Anton Vajnót augusztusban nevezték ki Putyin kabinetfőnökévé. Az interneten fellelt 2012-es tanulmánya az ún. nooszkópról szól. A még soha nem látott készülék úgymond az internet elemzésén keresztül észleli a legmodernebb bankkártyákkal végzett műveleteket, az egyes emberek gondolatait és a kollektív tudattartalmakat is. Általa megjósolható a jövő és irányíthatókká válnak a gazdasági folyamatok. A nooszkóp jelentősége Vajno társszerzője szerint a teleszkópéhoz és a mikroszkópéhoz mérhető.
Putyin és Vajno
A nooszkóp a nooszféra-elméletre utal, amelynek atyja Vlagyimir Vernadszkij geológus-filozófus. Az 1930-as években megalkotott elmélete szerint a nooszféra a Föld értelemmel bíró szféráját jelenti, az élő, de nem gondolkodó bioszféra és az élettelen geoszféra mellett. Ide tartozik minden, aminek léte az elmének köszönhető, mint a vallás, a tudomány, a művészet stb.
A sejtek emlékeznek, Kuznyecova nem
A Kreml gyermekjogi ombudsmanja az élet-párti, hatgyermekes pszichológusnő, Anna Kuznyecova. Szeptemberi kinevezésekor azzal vívta ki a média érdeklődését, hogy egy korábbi interjúja szerint hisz a telegóniában (a görög tele – távoli és goneia – születés, keletkezés szavakból). Az elmélet már Arisztotelésznél is felbukkant, majd a középkorban lett népszerű, a genetika térhódításával viszont a tudomány süllyesztőjébe került. Az elmélet szerint egy nő gyermekei a nő összes korábbi szexuális partnerének tulajdonságait örökölhetik. Ennek alapja, ahogy Kuznyecova az interjúban fogalmazott, a méh sejtjeinek memóriája. „Ezek a sejtek mindenre emlékeznek, ami bennük történt. Ha például egy nőnek számos partnere volt, jelentős az esélye annak, hogy az információk keveredése miatt gyengébb gyermeke szülessen. E ténynek komoly hatása lesz a gyermek erkölcsére is.” Kinevezése után Kuznyecova tagadni próbálta, hogy valaha mondott volna ilyesmiket.
Anna Kuznyecova (Putyin jobb oldalán)
Alekszandr Szergejev tudományos újságíró szerint „az, hogy ilyen emberek vannak hatalmon, új tendenciára utal. A hatalom többé nem tart azoktól, akik nyíltan hirdetnek áltudományos eszméket. Ellenkezőleg: kész őket elfogadni és engedni a befolyásuknak”.
Tudománytalan eszmék boom-ja
Az Orosz Tudományos Akadémia áltudományok elleni harccal megbízott különbizottsága tavaly közzétett egy jelentést, amely rámutat, hogy az áltudomány felemelkedése mennyire összefügg az országban állandóan jelen lévő izolacionizmussal és nacionalizmussal. A nemzetközi tudományos normákat elutasító orosz kutatók számára a dolgok ilyetén alakulása kedvező alkalom: nyomást gyakorolhatnak a kormányra, hogy az finanszírozza projektjeiket. A jelentés arra lyukad ki, hogy az utóbbi években valóságos felvirágzását látjuk az áltudományos eszméknek, főleg mivel képviselőik nem kis hasznot húznak a rezsimet támogató ideológiákból. Az egyik ilyen, Oroszországban igen népszerű elmélet szerint a HIV és az AIDS terjedése elleni harc elismert eszközeivel, amilyen a fogamzásgátlás, Amerika Oroszországot akarja meggyengíteni. A jelentés szerint a para-tudományos témákat körítő álhazafias retorika a híveit jóval magasabb szintre emeli, mint amilyen a hozzá nem értésük alapján járna nekik.
Az Orosz Tudományos Akadémia
A nacionalizmus és az áltudomány közti egyre szorosabb kapcsolatoknak köszönhetően az áltudósok fittyet hányhatnak kritikusaikra, azokat gyűlöletes hazafiatlan ruszofóboknak állítva be.
Így tesz többek között Anatolij Kljoszov biokémikus, aki egy ideig az Egyesült Államokban is dolgozott. Bostonban megnyitotta a DNS-genealógia nemzetközi „akadémiáját”, ahol bárki lehet akadémikus, aki befizeti a tagdíjat. Kljoszov lapjait egy kínai tulajdonú kiadó jelenteti meg, és főként a kutató saját cikkeit, továbbá alig ismert tudósok írásait tartalmazza.
Kljoszov a DNS-genealógiát új, hazafias, az emberiség vándorlását és genetikai történetét tanulmányozó tudományként propagálja. A szerző 2010 és 2016 között 10 könyvet jelentetett meg a témában. Egyik állítása eszelősebb a másiknál: például azt mondja, hogy az emberi faj, de legalábbis azok a népek, amelyeket ő „legendai árjáknak” nevez, Észak-Oroszországból erednek, és az afrikai eredet mítosza csupán a nyugati politikai korrektség folyománya. Kljoszov módszereit történészek, antropológusok, nyelvészek és populációgenetikusok is erősen bírálják.
2015-ben különböző tudományágak képviselői nyílt levelet tettek közzé, amelyben figyelmeztetnek: Kljoszov írásai alkalmasak a gyűlöletkeltésre, mivel szinte megbabonázzák az olyan olvasókat, akiknek nacionalista és politikai ambícióit nem elégítik ki a nemzetközileg elfogadott ismeretek. Kljoszov a Hazugságok, inszinuációk és ruszofóbia az orosz tudományban című könyve lapjain felelt meg nekik: ötödik hadoszlopnak titulálta a levél aláíróit.
Anatolij Kljoszov
Megáll-e az áltudomány?
Az orosz tudománynak a szovjet időkben is volt bizonyos tekintélye, főleg az űr- és a nukleáris kutatás területein. Akkoriban a kiemelkedő képességű gyerekeket mindjárt az oktatás elején a fizika vagy a matematika felé terelték. Ha a 20. századi orosz Fields-érmesek számát nézzük, ez nem volt hiába való. Az egyetemek is arra ösztökélték legjobb hallgatóikat, hogy helyezkedjenek el a titkos laboratóriumokban, ahol a körülmények is viszonylag jobbak voltak, mint máshol.
Amúgy a politikai hatalom akkor is szívesen szövetkezett az áltudománnyal. Az 1980-as években a hadsereg és a KGB titkon finanszírozta a torziósmező-elmélet kutatását, noha az a fizika legalapvetőbb elveinek mond ellent. A torziós mező olyan paranormális jelenségeket hivatott magyarázni, mint a levegőben való lebegés (levitáció), és a tárgyak ismeretlen erők általi mozgatása (telekinézis). A jelenlegi kormány ennél is tovább ment: milliókat adott egy torziós hajtómű létrehozására, amelynek segítségével az oroszok űrhajója el tudná hagyni a Naprendszert.
Újabban a Sztálin-mosdatással párhuzamosan elkezdték rehabilitálni a szovjet „tudomány” legendás alakját, a genetikát imperialista szemfényvesztésnek tartó Trofim Liszenkót, noha őt már Hruscsov bukása után sikerült jó mélyre temetni az orosz tudománytörténetben. 2014-ben a Két világ, két ideológia címmel megjelent, államilag támogatott könyv a Liszenko-pártiak és a Liszenko-ellenzők ellentétét a „hazafiak” és a „nemzetárulók” küzdelméhez hasonlította. Az egyre több dicsőítő cikk közül a legarcátlanabb azt állítja, hogy e tudós módszereit mindmáig az egész világon használják.
A hatalom tudományellenességének már megvannak az első nyugtalanító eredményei. A moszkvai kutatóegyetem (VSE) 2015-ös vizsgálata szerint a megkérdezett oroszok 23 százaléka gondolja, hogy a tudomány és a technika globális szinten inkább árt, mint használ. A tudományt pozitívan, illetve negatívan értékelők aránya alapján Oroszország 31 országból a 30. helyen áll.
Ma még képzett emberektől is hallani a gyíkemberek összeesküvéséről és a világ elitje felett gyakorolt uralmáról, mondja Szvetlana Borinszkaja genetikus (Vavilov Intézet). Az ilyen eszmék hatása akkora az orosz társadalomban, hogy egy site, a Gazeta.ru, nemrég létrehozta az obskurantizmus rubrikát, amelyet a hamis tudományok leleplezésének szentel.
Megindult továbbá az orosz tudósok visszavágása. Az áltudomány-díj és számos független tudományos projekt mellett 2013 óta jogászok egy csoportja kutakodik a doktorátussal való csalások után: ez a Dissernet projekt. Andrej Rosztovcev, a Dissernet egyik alapítója szerint a diplomák hamisítása főleg a társadalomtudományok területén terjedt el, ahol a hamis disszertációkat hamis bizottságok előtt védik meg. Valódi maffiáról van szó, amely nem egy tudományágat tesz tönkre, például a közgazdaságtant is.
Ráadásul nem egy képviselő hamis doktorátussal rendelkezik. A tévtanokat számos olyan „szakértő” közvetíti, aki politikailag jól fekszik a Kremlnél. 2014 júliusában a Malaysia Airlines 17-es járatának lezuhanása után Moszkva bemutatta egyiküket, Ivan Andrijevszkijt az állami televízióban, aki állította: egy ukrán vadászgép lőtte le a menetrend szerinti járatot. Kijelentéseinek alátámasztására Andrijevszkij egy primitíven meghamisított szatellit-fotót hozott fel. Néhány nap elteltével a Dissernet elemezte a doktori értekezését, és azt találta, hogy az orosz hadiiparról szóló iromány huszonhat oldalából tizenhetet másoltak át egy az egyben, s a többi nagy része is plágium.
Andrej Rosztovcev szerint a Dissernet egy szimbolikus eszköz a legitim oroszországi tudományos világ számára, amely elősegítheti jó hírnevének megőrzését és a kutatók közti szolidaritást. Viszont kétli, hogy bármit használhatna a hatalom tévelygései ellen.
Jakabffy Éva
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: