„Felnőtt korba lépett”, mert 18. alkalommal adták át a Szőkefalvi-Nagy Béla Érmet. Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Bolyai Intézet Tanácsa döntése értelmében Lovász László matematikus, az MTA elnöke kapta a díjat.
– Áttörő eredményeket ért el a matematikában Lovász László 1975 és 1982 között, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézet Geometria Tanszékének vezetőjeként dolgozott – húzta alá laudációjában Zádori László. Példaként említette, hogy Lovász László első kiemelkedő eredménye Knesner egy több mint 20 éves nyitott problémájának a bizonyítása volt. Nevéhez fűződik az öt pontú kör Shannon kapacitásának meghatározása. E bizonyításból több évi munka után kristályosodott ki az optimalizálás ma is egyik leghatékonyabb módszere, a szemidefinit programozás. – Lovász László szegedi évei alatt publikálta kombinatorika feladatgyűjteményét, amelyet a matematikusok bibliájaként tisztel több generáció is.
Szőkefalvi-Nagy Erzsébet és Lovász László a díjátadón
Csákány Béla: Szőkefalvi-Nagy Béla, Lovász László és a Gauss-kód
“Nem hagyható említés nélkül Sz.-Nagy Béla szerepe abban, hogy Budapestről Szegedre költözött Lovász László, aki igen termékeny szegedi évei alatt lett professzor, majd a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Ennek hosszú előzményei voltak. 1953-ban hunyt el Szőkefalvi Nagy Gyula, aki de facto a geometriai tanszéket vezette.
A következő két évtizedben számos próbálkozás történt a tanszék betöltésére. Kitűnő helyi és budapesti tanárok – egyben eredményes kutatók – tartották a geometria előadásokat, de egyikükből sem lett tanszékvezető. Ez lényegében azon múlt, hogy Sz.-Nagy Béla, aki Rédei Pestre költözése után a geometria oktatását irányította, édesapja egykori tanszékének vezetésére minden szempontból kiemelkedő, Szegedre költözni is hajlandó tudóst szeretett volna megnyerni.
Az első támadhatatlan lehetőség erre 1975-ben kínálkozott, Lovász László személyében. Igaz, Lacinak is volt egy nagy hibája: abban az időben még csak 27 éves volt. Ismeretes azonban, hogy matematikusnál és lírai költőnél a fiatalság – ha zsenialitással párosul – magasan többet érhet, mint az évtizedek szülte tapasztalat. Tudta ezt Leindler László akkori dékán, az ötletgazda, és Sz.-Nagy professzor is, akinek az ötlet tetszett, hiszen Lovász már egyetemistaként kandidátus lett, s huszonhét éves korára világhírűvé vált, ráadásul a matematika több területén is alkotott. Csak arról kellett meggyőződni, hogy Lovász jó előadó-e. Meghívták hát egy próbaelőadásra.
Lovász László, Juhász Mária
Ezen az előadáson nemcsak az derült ki, hogy Lovász tényleg kitűnő előadó. Az előadás témája legalább ennyire alkalmas volt arra, hogy megfogja Sz.-Nagy Béla szívét. A történet megérdemli, hogy részletesebben is beszéljünk róla.
Karl-Friedrich Gauss, minden idők egyik legnagyobb matematikusa vetette fel a következő kérdést. Vegyünk egy önmagába visszatérő zárt görbe vonalat, egyszerűség kedvéért egy elég hosszú madzagot, amelynek két vége össze van kötve. Ha ezt először fellógatjuk, majd leejtjük az asztalra, akkor ez a görbe vonal – azaz madzag – rendszerint néhány helyen áthalad önmaga fölött (illetve alatt). Induljunk ki egy pontjából, és menjünk végig gondolatban a madzagon. Minden olyan pontját, ahol önmagát keresztezi, jelöljük meg az ábécé egy-egy különböző betűjével, s írjuk fel külön is ezt a betűt. Persze, előbb-utóbb visszajutunk olyan ponthoz, amelyet már megbetűztünk, ezt és az utána következőket ne betűzzük ugyan újra, de betűiket továbbra is írjuk föl, mindaddig, amíg kiindulási pontunkhoz vissza nem érünk. Ilyen módon egy betűsorozatot írunk fel, pl.: ABCADECDBE. Ezt nevezzük a tekintett görbe vonal Gauss-kódjának. Nézzünk rá egy ilyen sorozatra, s döntsük el csak a sorozatot vizsgálva (tehát minden madzag nélkül), vajon létrejöhet-e madzagból, azaz görbe vonalból az előbb elmondott módon. (Szaknyelven: létezik-e olyan görbe, amelynek ez a sorozat a Gauss-kódja).
A kérdés nehéznek bizonyult: sem Gauss, sem az utána következő évszázad matematikusai tudtak módszert adni eldöntésére. A probléma megoldásában először Szőkefalvi Nagy Gyula ért el részeredményt, s ezt 1927-ben publikálta is. A teljes megoldást Lovász adta meg. Erről tartotta szegedi bemutatkozó előadását. Nemcsak a megoldás, a siker is teljes volt. Sz.-Nagy Béla meggyőződött róla, hogy méltó ember kerül Sz. Nagy Gyula tanári székébe.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: