A kiemelt rendezvények sorozatát megnyitó szegedi előadásában Lovász László a tudomány működését vizsgálta, egyebek mellett matematikai példákon keresztül. Bemutatta a tudományos módszer lényegét, a tudomány szépségét, erejét, ugyanakkor a határait is. Előadásában egyértelművé tette, hogy aki ismeri ezt a határt, nagyobb eséllyel veheti észre, ha az áltudományok területére téved, vagy odacsalja valaki. „A tudomány kemény verseny, ahol igazából csak az »aranyérem«, a legjobb, legkorábbi felfedezés számít. Egyik jellegzetessége a kvantitativitás, vagyis az, hogy egyre inkább számokon, adatokon alapul, mind mérhetőbbé válnak az eredmények. Egyre inkább efelé mozdul az egész tudomány, különösen a biológia, az orvostudomány, valamint a közgazdaságtudomány terén‟ – mondta Lovász László.
Az MTA elnöke a tudományt hosszú megismerési folyamatnak nevezte. „Még sok minden nem értünk olyan szinten, ahogyan érteni kellene” – mondta. Arra a kérdésre pedig, hogy lezárulhat-e egy tudományterület azért, mert már nem lehet újat mondani róla, példaként a 2500 éves elemi síkgeometriát említette, amely az újszerű kérdésfeltevéseknek, valamint újszerű módszereknek köszönhetően ma is élő és eleven tudomány. A kutatókat a megismerés vágya hajtja. Ez a vágy gyakran mindent felülír, nélküle nem működne a tudomány. „Azonban a tudós tévedhet is. – mondta Lovász László. – De a hibás eredmény is megalapozhat más elméleteket.” A tudományok együttműködéséről szólva elismerte: ez a közös munka sokszor nem könnyű, mert más a nyelv, más a szemlélet, mások a célok, ugyanakkor miként korábban a matematika és a fizika, ma a kémia és biológia mégis „kéz a kézben jár.” Példák sorával bizonyította azt is, hogy az alapkutatások és az alkalmazott kutatások egymástól elválaszthatatlanok. „Ma, amikor interneten vásárolunk vagy bankügyeinket intézzük, a matematikus Fermat tételét alkalmazzuk”.