A Fény Éve – 2015.

Amint Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora fogalmazott, a lézerek ugyanúgy a spájzban vannak, mint az oroszok: ha holnap leállna az összes lézer, a vonalkód-leolvasóktól a CD-lejátszókig egy sor használati tárgyat kidobhatnánk. Ami a „szegedi szuperlézert” illeti, erről szinte mindenki hallott már az országban, de bizonyára kevesen értik, mi is épül az egykori szovjet laktanya helyén.

Az ELI-ALPS (Extreme Light Infrastructure Attosecond Light Purse Source) páneurópai kutatóintézet, aminek három berendezése közül egyet hoznak létre Szegeden; a másik kettő Prágában és Bukarestben épül. A kísérleti berendezéseket befogadó rezgésbiztos épület csúcstechnológiával épül fel 2015-ben, miközben Európa vezető lézerfizikai laboratóriumai már azokat az eszközöket fejlesztik, amelyeket 2016-tól itt tesztelnek.

A szegedi a világ első attoszekundumos lézere lesz, ami azt jelenti, hogy attoszekundumonként fog kibocsátani egy fényimpulzust. Az attoszekundum nagyon rövid idő, úgy aránylik a másodperchez, mint az egy másodperc a világegyetem korához (ami körülbelül 14 milliárd év). Míg a fény egy másodperc alatt 7,5-szer kerüli meg a földet, egy attoszekundum alatt alig néhány atomnyit mozdul el. Pont ezért hasznos a tudósoknak egy olyan fényforrás, amivel ilyen rövid időközönként tudnak megfigyelni egy folyamatot. Tegyük fel például, hogy a rúdugrásról csak fél percnyi felbontással készítünk képeket: ez egyiken még azt látjuk, hogy egy ember rúddal a kezében fut, a másikon azt, hogy hanyatt fekszik egy szőnyegen. Ha tudni akarjuk, mi történt a kettő között, rövidebb időközönként kell felvételt készíteni. Minél rövidebbek az időközök, annál pontosabban tudjuk, mi történt. Egy nátrium és egy klóratom egyesülésekor például látjuk a végeredményt, a NaCl-molekulát (a konyhasót), de  még nincsenek eszközeink a folyamat részletes megfigyelésére, arra, hogy pontosan hogyan viselkedik a két atom elektronfelhője az egyesülése során. Most majd lesz.

A szuperlézer nem is a fizikusok számára lesz a legnagyobb segítség, hanem azoknak a tudósoknak, akik a segítségével akarnak kutatni valamit. Például az élet alkotóelemeivel foglalkozó biofizikusoknak, szerves kémikusoknak. Szabó felidézte: már Szent-Györgyi Albert megsejtette, hogy a DNS viselkedésében az elektronok játsszák a főszerepet; akár száz bázispárnyi távolságra képesek letapogatni a molekulán a hibákat és a felcsavarodásokat, ami az élethez szükséges egyik alapvető mechanizmus. A sejtést azonban kísérletileg eddig nem lehetett igazolni, mert csak most lesz olyan eszközünk, amivel látni is fogjuk, ahogy az elektronok atomról atomra szállítják a töltést.

Lovász László, az MTA elnöke a megnyitón elmondta: a Fény Éve alkalmából nemcsak előadások és bemutatók lesznek az Akadémián, hanem az iskolákat, diákokat, tanárokat is mozgósítani szeretné a program.

Kroó Norbert, A fény nemzetközi éve programbizottságának elnöke a programok között említette a Sokszínű Fizika Autóbusza országjáró előadásait és bemutatóit, valamint a március 20-i részleges napfogyatkozás megfigyelését az MTA székháza előtt. Március végén Debrecenben rendeznek nemzetközi konferenciát, novemberben pedig ismét Budapesten ülésezik a Tudomány Világfóruma, amelyen külön szimpóziumot tartanak a fényről.

Két új világ fénye a horizonton című előadásában Kiss L. László csillagász a Naprendszer kutatásának idei kiemelkedő eseményeiről beszélt. Ötven éve léteznek bolygókról készített képek, de a csillagászok most két kisebb égitest fotóit várják lélegzet-visszafojtva: a Dawn űrszonda a Ceres, a New Horizons pedig a Plútó törpebolygó felé halad. 2015-ben két új világ tárul fel a Naprendszerben: az eddigi szürke foltokból hegyek, völgyek, szakadékok bontakoznak ki előttünk, ahogyan azt nemrég a Rosetta űrszonda üstökösénél is átélhettük. Ezeknek az égitesteknek a vizsgálata közelebb visz bennünket saját csillagrendszerünk és bolygónk keletkezésének megértéséhez.