Depresszió, skizofrénia – hátha az aszpirin a megoldás?

Az esetek 40%-ában a mentális bajok összecsengenek a gyulladásos reakciókkal. Ez adta azt a gondolatot, hogy az előbbieket egyszerű gyulladásgátlókkal is lehet kezelni. Beválik! 

Aszpirinnel küzdeni a krónikus depresszió ellen? Ilyesmiben nem is reménykedtünk. Pedig a legújabb munkák alapján egyre inkább lehetségesnek tűnik.

Tudott volt, hogy néhány döbbenetes eredményt hozó kísérlet már megnyitotta az utat ebbe az irányba. Főleg az az úttörő jellegű kísérlet, amelyet 2006-ban végzett Julien Mendlewicz és Nicoletta Brunello vezetésével egy belga-olasz kutatócsoport. A kísérlet túl szerény méretekben folyt ahhoz, hogy valóban meggyőző legyen, de adatai nem hagyták nyugodni a tudósokat.

Kimutatták, hogy olyanoknál is, akiknél az antidepresszánsok hatástalanok voltak, kis mennyiségű aszpirin napi szedése állapotjavulást idézhet elő. A 21 férfi és 13 nő kezelését napi 100 mg aszpirinnel egészítették ki, s egy hét leforgása után a depressziós tünetek 50%-uknál a felére csökkentek. Sőt 43%-nál gyógyulás indult meg.

Négy évvel később az aszpirin ismét “belökte a pszichiátria ajtaját”. A klasszikus antipszichotikus skizofrénia-kezelést napi 1 g aszpirinnel egészítették ki. Wijnand Laan csoportja (Utrechti egyetem) ezt alkalmazva jobb eredményeket mutatott fel, mint csak az alapkezeléssel. 

Magas citokin-szint

Ugyanebben az évben lítiummal kezelt bipoláris betegeknél egy kísérlet azt mutatta ki, hogy ha csekély aszpirint is kaptak naponta, akkor sokszor kevésbé kellett növelni a lítium-adagjukat. Nem maradt kétség afelől, hogy az aszpirin bizonyos idegrendszeri betegségekre gyógyítólag hat.

De hogy jutottak az orvosok arra a gondolatra, hogy pszichiátriai problémákra a 21. században egy olyan évszázados szert vegyenek elő a szekrényből, amelyet mindig is fájdalomcsillapításra használtak?

Egy véletlen megfigyeléssel kezdődött az 1990-es évek végén: egyes depressziós pácienseknél amerikai kutatók a citokinek abnormálisan magas szintjét állapítják meg (a citokinek olyan molekulák, amelyeket valamilyen agresszióra válaszul fabrikál az immunrendszer).

Sebesülések, szúrások esetén a fájdalomérzés hátterében a citokinek állnak, s pontosan ezek ellen hat az aszpirin. Tágabb összefüggésben: a gyulladásos reakció a citokinekre alapozódik !

Mármost ezeket a kezdeti elemzéseket százszorosan is megerősítették, és nemcsak depressziónál, hanem más pszichiátriai kórok esetén is. A pszichiátriai betegek kb. 40%-ánál figyelhető meg a citokinek – főleg az IL-1 és IL-6 interleukinek, a TNFα és a reaktív protein (ezt a máj termeli válaszul a gyulladásra, ezért a gyulladás markerének használják) –  abnormálisan magas szintje”.

A gyulladásos betegségben (pszoriázis, bizonyos reumák stb.) szenvedők 30-40%-a deprimált. „Sokáig gondoltuk úgy, hogy depressziójukat a fájdalom vagy a kór terhe magyarázza. Erről most már másképp gondolkozunk” – mondja Robert Dantzer, a neuroimmunológia specialistája (Texasi Egyetem). „Ha olyan gyógyszert adunk, amely korlátozza a citokinek működését, a depressziós állapot enyhül, még mielőtt hatni tudnánk például a pszoriázisra. 

Nemcsak az aszpirin! 

A fordítottja is igaz: a gyulladásos reakciót fokozó kezelések, pl. az INFα interferonon alapulók – ezt használják hepatitis C-nél vagy egyes olyan rákbetegeknél, akik ellenállnak a szokásos kemoterápiának – a betegek egyharmadánál-felénél depressziós epizódokat idéznek elő.

Akkor tehát? A reumás poliartritiszhez hasonlóan a pszichiátriai betegségek merő gyulladásos megbetegedések volnának? Egyes tudósok meg vannak győződve erről.

Mások óvatosabbak. “A citokinek nem okai a mentális betegségeknek, de egyre nyilvánvalóbb, hogy egyes pácienseknél hozzájárulnak bizonyos tünetek jelentkezéséhez” – mondja Andrew Miller, az Emory Egyetem (USA) pszichiátere.

Egy másik kérdés is válaszra vár: a gyulladás hogyan tud ekkora összevisszaságot előidézni az agyban? Andrew Miller szerint „a citokinek úgy hatnak az agyban, hogy módosítják az idegi hírvivők visszavételét és kibocsátását, hatnak továbbá az ideg- és a gliasejtek születésére és halálára.” 

Akárhogy is van, a gyulladásnak a mentális betegségek terén tulajdonított szerepéből logikusan következik, hogy meg kell próbálni a gyulladás elleni kezelést. Márpedig a gyulladásgátló szerek közül a legrégebbi és a legjobban ismert természetesen az aszpirin! Következtek tehát 2008 és 2010 között az első kísérletek.

Ezek azt sugallták az orvosoknak, hogy messzebbre is elmehetnek. Hiszen nem csak az aszpirin olyan gyulladásgátló, amely felkeltette az orvosok érdeklődését. Az egyik legígéretesebb, illetve a sikeres kísérletekben leginkább dokumentált szer a Célécoxib, egy molekula, amelyet többnyire a reumás poliartritisz kezelésében alkalmaznak.

Forrás: Science et Vie