Nemzeti Agykutatási Program – 12 milliárd forint agykutatásra

 A Nemzeti Agykutatási Program négy év alatt összesen tizenkétmilliárd forintot kap a Kutatási Technológiai és Innovációs Alapból. Az erről szóló együttműködési megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke és Freund Tamás, a Nemzeti Agykutatási Program elnöke, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) igazgatója írta alá az Akadémián. A magyar kormány 2012 végén, egy hónappal az Európai Uniót megelőzve hirdette meg agykutatási pályázatát. Az EU csak 2013 elején tette közzé története legnagyobb szabású, 1,2 milliárd eurós, tíz évre szóló agykutatási projektjét. Barack Obama amerikai elnök is tavaly áprilisban hirdetett meg egy hasonló programot, amelyre még ebben az évben százmillió dollárt költenek. A kutatások bőségesen megtérülhetnek, hiszen világszerte rohamosan nő a depresszió, a szorongás, a pánikbetegség, az addikció, a krónikus stressz és a skizofrénia előfordulása. Az agy- és elmebetegségek kutatásának kiemelt támogatása halaszthatatlan politikai és szakmai feladat.

Orbán Viktor miniszterelnök a program akadémiai meghirdetésén arra hívta fel a figyelmet, hogy az agykutatás lehet a „zászlóshajója” annak a célkitűzésnek, hogy Magyarország a termelési központ mellett kutatási innovációs térséggé is váljon Európában. Az agykutatásban az ország megmutathatja tehetségét, a kutatók pedig társadalmilag, gazdaságilag fontos eredményeket érhetnek el, amelyek hasznosulhatnak például a magyar ipar egyik húzóágazatában, a gyógyszergyártásban. 
A kormányfő reméli, hogy a tizenkétmilliárd forintból olyan tudományszervezési projekt lesz, amelynek szellemi termékei itthon is hasznosulnak. Pálinkás József, az MTA elnöke azt hangsúlyozta, hogy a program a legkiválóbb hazai akadémiai és egyetemi műhelyek szoros együttműködésére épül, és fő célja, hogy hosszú távon fenntarthatóvá tegye a kutatói munkát.

A NAP születése

„Az agy betegségei súlyos társadalmi és gazdasági terhet jelentenek civilizációnk számára”– állítja Freund Tamás, a NAP elnöke, aki szerint a kilenc évvel korábban kezdett lobbitevékenység mostanra ért be. Akkor az Európai Ideg­tudományi Társaságok Szövetsége (FENS) elnökeként Freund Tamás is delegált tagja volt az Európai Agytanács nevű lobbiszervezetnek. Ez a szervezet mérte fel elsőként az agybetegségekkel kapcsolatos költségeket.

2010-ben egy még teljesebb és alaposabb munka következett, amely megdöbbentő adattal szolgált: 2010-ben 30 európai ország agyi betegségekből eredő éves összköltsége 798 milliárd eurót tett ki, ami meghaladja a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a diabétesz kezelésével kapcsolatos együttes kiadásokat. A lakosság elöregedésével rohamosan nő az Alzheimer- és Parkinson-kórban, valamint az időskori elbutulásban szenvedők száma, másrészt az információözön és az állandósult stressz óriási mértékben terheli meg agyunkat. Ezekkel az okokkal magyarázható a mentális és neurológiai kórképek egyre nagyobb száma a világ fejlett részén.

Az Európai Agytanács célkitűzése volt, hogy az egyes EU-tagországokban is alakuljanak lobbiszervezetek, amelyek az adott államban hívják fel a figyelmet erre a helyzetre. Ennek megfelelően itthon is létrejött az Agykoalíció nevű csoport a szakmai szervezetek és vállalkozások – például a Magyar Idegtudományi Társaság, a Ma­gyar Pszichiátriai Társaság, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága vagy éppen a gyógyszergyárakat képviselő Richter Gedeon Nyrt. – részvételével. A cél egyértelműen az volt, hogy ráirányítsák a döntés­hozók figyelmét a betegségekkel kapcsolatos egészségügyi és szociális terhekre. Ennek eredménye lehetett, hogy a 2011-es magyar EU-elnökség idején a kormány az agykutatást nevezte meg a kutatás-fejlesztés fő témájaként. A következő esztendőben a magyar kormány négy évre tizenkétmilliárd forintot ítélt meg a hazai agykutatás számára.

Élvonalban a magyar agykutatás

gyelni. Az egyik, hogy a kiválasztott tudományágnak komoly hagyománya legyen, hiszen erre lehet építkezni, erre a nemzetközi közvélemény is emlékszik. A másik, hogy ne csak múltja, hanem jelene is legyen, tehát olyan kutatókat tudjon felmutatni, akik a világ élvonalát jelentik. A harmadik döntési szempont pedig az, hogy a kutatási eredményekre l óriási legyen az igény és a fogadókészség.

Az agykutatás Freund Tamás szerint mindhárom kritériumnak maximálisan megfelel. A magyar agykutatás sikeres közelmúltját olyan nevek fémjelzik, mint Szentágothai János vagy Grastyán Endre. A jelen kiváló teljesítményét pedig az, hogy a 2011-ben első alkalommal odaítélt Agy Díjat (melyet az Európai Agykutatási Alapítvány hozott létre, és az agykutatás Nobel-díjának számít) három magyar agykutató – Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter – nyerte el. A legismertebb hazai tudósok között több agykutató – Freund Tamás mellett Nusser Zoltán, Tamás Gábor és mások – is van. „Nem nagyon tudok még egy olyan tudományterületet mondani, amelyik az agykutatáshoz hasonló szinten teljesítene, illetve elismert lenne.”

Van új a NAP alatt

Magyarországon persze nem ez az első agykutatási program. Most azonban alapvetően más a helyzet, mint amilyen az 1990-es évek elején volt, amikor Bush amerikai elnök kezdeményezésére meghirdették az agykutatás évtizede programot: ehhez itthon sajnos nem sikerült pénzt rendelni. Továbbá, a korábbi program nem volt „kitalálva” és átgondolva. A most induló Nemzeti Agykutatási Programban először jelent meg a pénz, majd ezt követően határozták meg, milyen rendszerben használják fel a forrást. Először még nem volt szó NAP-ról, konzorciumról, pusztán támogatásról. Ám Freund Tamás csak azzal a feltétellel adta a nevét a programhoz, ha kialakítanak egy abszolút teljesítményorientált finanszírozási struktúrát, amely pillanatról pillanatra követi a pénz útját, és szigorú szakmai szempontok alapján ítélik oda vagy csoportosítják át a támogatást. Fontos cél volt új, modern műszerek beszerzése, illetve határterületeken dolgozó kutatók – immunológusok, molekuláris genetikusok, matematikusok, fizikusok, informatikusok – bevonása az idegtudományi kutatásokba. Olyanokra számítanak, akik a saját területükön kiválóan teljesítettek, de kihívást és jövőt látnak az idegtudományban. Tőlük újfajta gondolkodásmódot, technológiákat várnak, amivel új irányok indulhatnának ezen a területen.

Agyalás a Semmelweis Egyetemen

A program 120 új kutatói álláshely létrejöttével számol. Akik külföldről jönnek haza, azok mindenképpen új kutatóként jelennek meg a magyar tudományban. Az eddig egyetemi tanszékeken dolgozó, de a következő négy évben a NAP kötelékében kutató szakemberek helyére – akiknek bérét a jövőben a TKI fizeti – új oktatói vagy klinikai segéderőt vehetnek fel. A NAP-osokat négy évre felszabadítják az oktatási kötelezettség alól, pontosabban munkaidejük legfeljebb tíz százalékában tarthatnak előadásokat, gyakorlatokat. Legfeljebb harminc új kutatócsoport jöhet létre. „Vezető kutatónak nagyon nehéz idehozni egy külföldit, ezért elsősorban hazatérő magyarokra számítunk. Fiatal külföldi postdoc kutatók ellenben biztosan érkeznek az új csoportokba. Ez nem vágyálom, az MTA KOKI-ban jelenleg is egy tucatnyi ilyen tehetséges külföldi szakember dolgozik.”

NAP NAP után?

Alapvető kérdés, hogy mi lesz a program lezárása után? Freund Tamás a folytatást reméli. Ha ez jól működő rendszerré válik, nem szabad négy év múlva magára hagyni, hiszen az agykutatás lényegi ismérve, hogy egy program indítása után nyolc-tíz év elteltével hoz eredményt. Ezeket egy felfelé ívelő szakaszban, az eredmények megszületése előtt magára hagyni, megfojtani óriási öngól lenne. A programot legalább tíz évig életben kellene tartani. A stratégiai meg­állapodásban éppen ezért benne foglaltatik, hogy sikeres első négy év után a kormányzat megfontolja a program kiterjesztését tíz évre.

A továbbélés másik esélye, hogy – hatékony működés esetén – az egyetemek felismerik, hogy a náluk működő NAP-os kutatócsoportoknak köszönhetően milyen jelentős változások történtek az intézmény életében. Jelenleg ugyanis az egyetemi tanszékeken – néhány kivételtől eltekintve – a kutatás halódik. Márpedig ha az oktatómunka mögött nincs nemzetközi színvonalú kutatás, akkor azt nem nevezhetjük egyetemi nívójú oktatásnak, legfeljebb főiskolainak. Drámai mértékben eshet az oktatás színvonala, ha az egyetemekről kiveszik a kutatást például azért, mert az előadók nem a legmodernebb ismereteket oktatják, mert nem ismerik a legmodernebb eljárásokat és műszereket. Aki nem műveli, nem is tudja jól oktatni tudományát. Ha nincs kutatás, a tehetséges fiatalok TDK-zni sem tudnak.

Freund Tamás szerint a tömegképzés keretein belül az elitképzés lehetőségét is meg kell teremteni. Erre csak úgy van mód, ha intézményesítik a TDK-t. Az a néhány ember, aki komolyan gondolja a tudományt, kerüljön be a kutatócsoportokba. A NAP segítségével az idegtudománnyal foglalkozó tanszékeken – orvosegyetemeken, tudományegyetemeken, klinikákon – mindenütt lesz olyan kutatócsoport, amelynek a vezetője zömmel kutat, akit körülvesznek a tehetséges és motivált TDK-sok, PhD-hallgatók. Így az egyetem betöltheti egyik alapvető funkcióját, vagyis azt, hogy az oktatási piramis csúcsán, a PhD-képzésben is jól teljesít.

Mikor tekinthető sikeresnek ez a négy év? Freund Tamás szerint már az is siker, ha az egyetemeken megtelepednek ezek a csoportok, ha négy év múltán az egyetemek úgy döntenek, hogy állást adnak ezeknek a kutatóknak. De valójában Freund professzor is a tízéves kifutásban reménykedik. Ha a biológiai tanszékeken megjelennek az elsősorban kutatással foglalkozó kollégák, akkor más diszciplínák művelői is elgondolkodhatnak hasonló váltáson. A program másik, viszonylag gyorsan érzékelhető eredménye a klinikákon jelentkezhet, ahol így megjelenhetnek a legújabb, legmodernebb diagnosztikai és gyógykezelési eljárások. Elképzelhető, hogy a kutatási eredmények hasznosítására spin-off cégek alakulnak. Tízéves távlatban alapkutatási eredményeket, gyógyszerkutatásban hasznosítható új gyógyszercélpontokat, új eljárásokat remélnek. „Azt a kormány sem várhatja el, hogy négy éven belül előállunk az Alzheimer-kórt gyógyító hatóanyaggal” – mondja a professzor.

Az EU Human Brain Projektje informá­ciós és kommunikációs technológiai szempontból közelít az agyhoz. Célja, hogy egyesítve az emberi aggyal kapcsolatos összes jelenlegi tudást, szuper-számítógépes modellek és szimulációk segítségével lépésről lépésre rekonstruálja az agyat. A 84 európai és nemzetközi kutatóintézet összefogásával 2013 és 2023 között 1,19 milliárd eurós költségű programban Magyarországról már a kezdetektől fogva részt vesz Freund Tamás neurobiológus kutatócsoportja. Feladatuk, hogy a legmodernebb anatómiai és élettani módszerek révén nyert adatokkal segítsék az idegsejtek, hálózataik és az egyes agyterületek számítógépes modelljeinek építését, valamint további kísérletekkel bizonyítsák a modellezett tételeket. Ezek felhasználásával összetett agymodelleket hoznak létre, és így szimulálják az agy működését. A végső cél: lehetővé váljék az agykutatók számára, hogy kapcsolatot találjanak az agyműködésért felelős gének, molekulák és sejtek tulajdonságai, illetve az emberi gondolkodás és viselkedés között. Freund Tamás szerint a magyar program egy szempontból alapvetően különbözik az uniós kezdeményezéstől: szeretné megfordítani az agyelszívás folyamatát, míg az uniós elősegíti azt. Nem kétséges, hogy melyik szimpatikusabb a magyar agykutató számára. Még úgy is, hogy a konzorcium vezetése időt vesz el a saját kutatásaitól, de „ha valamit tehetek az ország agykutatásáért, akkor azért érdemes áldozatot hoznom”.