A köldökzsinórvér-blöff

• Janguli
• 2014. március 17. hétfő

Az egyik legelismertebb amerikai kutató szerint azok a klinikák, amelyek azt ajánlják, hogy az újszülöttek köldökzsinórjából levett vérből származó őssejteket “elraktározzák”, hogy későbbi betegség esetén fel lehessen használni, csalók.

Számos országban működnek olyan klinikák, amelyek pénzért elraktározzák az újszülöttek köldökzsinórjából levett vérből kinyert őssejteket azzal a céllal, hogy egy esetlegesen kialakuló súlyos betegség kezelésére később fel lehessen használni. Thaiföldön például a szülők 3600 dollár (kb. 720 ezer forint) körüli összeget fizetnek azért, hogy elhelyezhessék csecsemőjük őssejtjeit az őssejtbankban abban a reményben, hogy ezzel egyfajta egészségbiztosítást kötnek gyermekükre.

Irving Weissman, a kaliforniai Stanford Egyetem Őssejtbiológiai és Regeneratív Gyógyászati Intézetének igazgatója azonban úgy véli, hogy a jó szándékú szülőket átverik az őssejtbankárok. “A köldökzsinór olyan mennyiségben tartalmaz vérképző őssejteket, ami egy kisgyermek vérképző-kapacitását tartja fenn” – nyilatkozta Weissman az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság (AAAS) éves konferenciáján. “Mesenchymalis, csontvelő eredetű őssejteket is kinyerhetnek, olyan üvegszál-szerű sejteket, amelyeknek nagyon korlátozott a heg, csont és zsírképzési kapacitása, ezek azonban nem hoznak létre agyat, vért, szívet, vázizomzatot, hiába állítják sokan az ellenkezőjét.”

Weissman szerint ezek a “szakszerűtlen őssejtkezelési szakemberek” többnyire olyan országokban nyitják meg üzleteiket, ahol laza az egészségügyi szabályozás, bár az AFP még az Európai Unió tagországaiban és az Egyesült Államokban is talált köldökzsinór őssejtbanki szolgáltatást kínáló weboldalakat. “Elvégzik a terápiát, aztán magukra hagyják a pácienseket, miután egy haszontalan kezeléssel megfosztották őket 50-150000 dollártól.”

Magyarországon legalább ötvenezer adag saját köldökzsinórvért tárolnak, ám gyógyító eljárás keretében még egyet sem kapott meg az a gyerek, akitől levették. Sokmilliárdos üzletről van tehát szó, ám miközben már öt ország ellátására elegendő vér van itthon, a beteg gyermekek számára külföldről hozunk be köldökzsinórvért.

„Ne legyen lelkiismeret-furdalása senkinek, aki nem tároltatta el gyermeke köldökzsinórvérét. Vegyen neki biztonságos gyermekülést az autóba, nagyobb a valószínűsége annak, hogy balesetet szenved, mint az, hogy súlyos beteg lesz, és azt éppen az ő köldökzsinórvérével lehet meggyógyítani” – tanácsolja Kriván Gergely, a Szent László Kórház gyermekhematológiai és őssejt-transzplantációs osztályának főorvosa, annak a részlegnek a vezetője, ahol a legtöbb gyermekőssejt-átültetés történik az országban.

Rajta kívül két akadémikus és a Magyar Őssejtdonor Regiszter vezetője is megerősíti: saját célra Magyarországon még sosem történt köldökvérből származó őssejt beültetése gyógyító eljárásban. A világon is tíznél kevesebb esetben adtak vissza saját köldökvért igazolt, gyógyító eljárásban, és ennek több oka is van. (Írásunkban a klinikai szakban tartó vizsgálatokat nem tartjuk igazolt és gyógyító eljárásnak.)

Sarkadi Balázs akadémikus szerint szó sincs arról, hogy ma gyógyító célra olyan széles körben lehetne alkalmazni az őssejteket. Noha a magánbankok honlapjából erre lehet következtetni, a köldökvér mindössze vérképzőszervi, egyes immunológiai és anyagcsere betegségek kezelésére használható. Ám a ritka kórok közül jó néhány genetikai eredetű, ezért a beteg nem gyógyítható a saját köldökzsinórjának vérével. Ráadásul kevés szülő tudja, hogy 250-450 ezer forintért tároltatott köldökvér mennyisége csak egy kis súlyú, pár hónapos csecsemő részére lenne elegendő. Hiába tárolják a sejteket 20-25 évig, a gyermek legtöbbször néhány év alatt „kinövi” a mennyiséget.

A 13 éve jelenlevő honi magánbankok több mint 50 ezer esetben kértek el olyan szolgáltatásért pénzt a szülőktől, amely eddig semmilyen gyakorlati gyógyító haszonnal nem járt. Volt ugyan Magyarországon három sikeres magánbanki felhasználás, ám ez kivétel nélkül nem a beteg, hanem az időközben megszületett kistestvérének köldökvéréből történt. Ehhez persze felesleges tízezer számra tárolni a mintákat, a Szent László kórház „testvérbankjából” ugyancsak három sikeres beültetés történt, ám ott alig több mint húsz beteg gyermek kishúgának vagy öccsének vérét tárolják – némiképpen jobb tehát a „találati arány”. A legtöbb beteg gyermeknek eközben külföldről kell behozni a köldökvért, egyszerűen azért, mert a magánbankit más nem tudja felhasználni.

Nem humbugról van szó, a köldökvér nagyon is hasznos dolog, csak nem a magánbanki, hanem a közösségi tárolási formája. Még az Egyesült Államok is zömmel közösségi bankkal biztosítja saját szükségletét. S a magánbank és a közösségi között nagyjából annyi a különbség, mintha egy balesetre készülve saját vérünket fagyasztatnánk le és nem egy országos vérellátó szervezethez fordulnánk.