Két amerikai tudós, a 69 éves Robert J. Lefkowitz és az 57 esztendős Brian K. Kobilka kapta az idei kémiai Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémián bejelentett döntést meghozó bizottság szerint a két kutató a sejtműködés szabályozásában fontos szerepet játszó G-fehérje-kapcsolt receptorok vizsgálata terén elért eredményeivel érdemelte ki a díjat.
| Robert J. Lefkowitz |
A G-fehérje-kapcsolt receptorok, vagyis érzékelők a sejtmembránban található, transzmembránfehérjék egyik családját alkotják. Elhelyezkedésükből adódóan képesek a külvilágból érkező jeleket a sejtek belsejébe továbbítani.
| Brian K. Kobilka |
“Robert J. Lefkowitz az elmúlt fél évszázadban rendkívül sokat tett azért, hogy a receptorokkal kapcsolatos ismereteink gyarapodjanak” – mondta az immár Nobel-díjas tudós munkásságáról Hunyady László akadémikus, aki a G-fehérje-kapcsolt receptorok hazai kutatójaként az amerikai professzorral közösen publikált tudományos cikket. Mint elmondta, a humán genomban található fehérjét kódoló gének körülbelül 4 százaléka kódol a G-fehérje-kapcsolt receptorok nagy családjába tartozó receptort. Ezek közé számos hormon, neurotranszmitter, és más kémiai mediátor receptora mellett a szaglóreceptorok, egyes ízérzékelő receptorok, valamint a fény érzékeléséért felelős molekula, a rodopszin tartozik.
|
A Nature 2011. július 19-én |
E fehérjéknek gyógyszercélpontokként is kiemelkedő jelentőségük van, ami szoros összefüggésben áll élettani szerepükkel. “A sejtek közötti szabályozás is rajtuk keresztül történik. A különböző hatóanyagok felismerése végett van egy olyan specifikus kötőhelyük, amit kémiai szerekkel is nagyon jól lehet támadni” – magyarázta Hunyady László. Robert J. Lefkowitzmunkásságát méltatva kiemelte iskolateremtő tevékenységét is. A másik kitüntetett, Brian K. Kobilka – aki tavaly képalkotó eljárással rögzítette azt a pillanatot, amikor a hormon aktiválja az adrenalin receptorát, és jelet küld a sejtnek – is az ő tanítványa volt. Hunyady László szerint a két amerikai kutató eredményeinek köszönhetően új terápiás lehetőségek nyílnak meg, és távlati célként lehetségessé válhat, hogy a tudósok a receptorok szerkezetének ismeretében optimalizálják az azokra ható vegyületeket.